Napközbeni alvás, hogy értessem meg a párommal hogy ne csináljon nagy zajt?
Azt beszéltük még a születése előtt, hogy nem leszünk csendben, mikor alszik. De ő valamit félreérthetett vagy nem tudom..
Múltkor felkiabálta, szóltam neki, azt mondta, nem is kiabált, csak hangosan beszélt. Lényegtelen hogy hívjuk, az eredménye egy síró baba lett.
Ma megkértem, hogy ne indítsa be a darálót. Azt mondta, ez monoton zaj, erre nem kel fel (remélem mindenki tudja, mennyire monoton a halk zúgás-zörgések mellett egy aprító..)
Majd bement a szobába, és 1 percen belül már nyöszörgött is a baba. Mondtam neki, hogy sikerült felkeltenie. Erre annyi volt a válasza, hogy már 5 perce nem megy a gép.. nem telt el ennyi idő, tényleg annyi volt hogy kiment a konyhából
A babánk nem hajlandó aludni, csak rajtunk, vagy kézben, ezért nagyon örültem neki, hogy végre le tudtam tenni. Ő is csodálkozott rajta. Majd felkeltette.
Szóval ha alszik, ugyanúgy szoktam tenni a dolgaimat, kivéve az edények pakolása meg hasonlók. Szerinte ezeket is át kéne aludnia (úgy hogy amúgy nem is alszik lerakva).
Ti hogy szoktátok a dolgokat intézni, amikor alszik a baba? Csak én hiszem azt, hogy a hirtelen, hangos zajokra felkel? Mennyire éltek csendben ilyenkor?
#10es te szimplán hülye vagy. Vagy érzéketlen. Jó pár lennél a kérdező férje mellé.
Nem azért nem alszik zajban a gyerekünk, mert úgy szokattuk, hanem mert ez az IGÉNYE. Örülj, hogy a tiéd zajban is aludt, az enyém nem. Szóval nálunk igenis szarügy ha valaki miatt felébred...
Tudod egyes anyák szeretik annyira a gyereküket, hogy a sajátos igényeihez alkalmazkodjanak.
Két gyerekem van, az egyik pont ilyen. Azért mert a tiéd nem még lehetnél empatikusabb...nem kerül semmibe és még a gyerekednek is jó példát mutatnál.
Az a gond, hogy sem a hirtelen beíndított daráló, vagy az óbégatás nem monoton zaj, hanem zavaró hanghatás, amire mèg ő is összerezzenne álmàban.
Valamit nagyon félre értett.
Kedves 10-es, pont ugyanezt szajkózta anno apósom, amikor a fiamat kisbaba korában szépen elvittem a szobájába, leraktam az ágyába, és horribile dictu, még a redőnyt is lehúztam neki alváskor, majd becsuktam az ajtaját. Hogy jaj már, hát minek járunk lábujjhegyen, bezzeg az ő 2 gyereke (férjem és a húga) simán aludtak a nappaliban villanyfénynél, miközben ők beszélgettek. És hogy ZAJHOZ KELL SZOKTATNI.
Megkérdeztem tőle, hogy akkor mit szólna, ha ezentúl ő is zajhoz lenne szoktatva. Mondjuk amikor ebéd után ledől aludni, direkt nekiállnék üvöltözni meg cintányérozni, mert hát szokja már a zajt, nem?! És amennyiben ez (teljesen jogosan) nem tetszene neki, akkor a gyereknek miért nincs joga ugyanahhoz a nyugodt pihenéshez, mint neki?
Nem nagyon tudott mit mondani. Amúgy leszögezem, hogy imádom apóst, nagyon jó a viszonyunk, szóval ez most nem egy szemétanyós/szemétapós poszt.
A másik, hogy ez rohadtul nem szoktatás kérdése, hanem idegrendszeri érésé. Vannak olyan időszakok, amikor felszínesebben alszanak a babák, ha a fejed tetejére állsz, akkor is. Mi mindig csendesebben tettünk-vettünk, ha aludtak a gyerekek (nem teljes kussban, de odafigyelve), mégis mindkettőnek volt olyan időszaka, amikor attól is felkeltek, ha "fingott a szúnyog" a te szavaiddal élve. Aztán most mégis itt vannak 7 és 3 évesen, és konkrétan ledobhatnék egy napalmot is mellettük, ha alszanak, arra se kelnének fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!