Akinek az első babája nagyon rossz alvó, akár többemberes baba volt, akkor is szerettetek volna még egy - több gyereket?

Igaz nem első

Mi 3 gyereket akartunk. A 2.gyerek többemberes, iszonyú sírós, 18hónapos és a mai napig 3-4x kel.

Kizárt, hogy legyen 3.ezek után.

Igen, igazából ez nem befolyásolt abban, hogy szerettem volna másik babát is. Pedig rossz alvó fiam van, most lesz 2 és most is felkel éjjel 1-2 alkalommal (pedig vagy 4 3 hónapja már átaludta az éjszakákat teljesen), előtte még sokat kelt születése óta. Volt időszak, hogy másfél-két óránként, az brutál volt, mondjuk nem tartott szerencsére sokáig.

De azért vállaltuk a m@osdikat, bár nem mondom, néha van egy kis stressz bennem, ha arra gondolok, mi van, ha ilyen rossz alvó lesz ő is (még a pocakbanv/ van) :d

Igazából szerintem aki akar gyereket, annak ez nem olyan befolyásoló tényező egy ponton túl, egyszerűen vannak, akik szimplán rájönnek, hogy nem kell nekik több gyerek. Nekünk is van ilyen baráti házaspárunk, nekik pl. nyugis, jóalvó gyerekük vsn, mégis mondták, hogy köszi, inkább visszafizetik a csokot, de nekik még így is elég egy gyerek. A nemalvás inkább csak egy átmeneti negatívum, de nem döntő ok, aki emiatt nem vállal, valószínűleg akkor sem vállalnak, ha jobban alvó gyereke lenne.

Bevallaltuk. Az elso egy eves koraban kezdtunk probalkozni a kisebbikkel. Ugy voltunk vele, hogy ha mar ugysem alszunk, tudjuk le ezt a reszet kinel elobb egyben. Utolag ez eleg nagy orultseg volt, mert a nagy 3 eves koraig kelt atlag 6-8x, es utana is meg 4,5 eves koraig rendszeresen tobbszor. A kicsi viszont csak 2 ev utan jott ossze, igy majdnem 4 ev lett kozottuk. Raadasul o jobban aludt, szerette a babakocsit, le lehetett tenni, az a tipikus boldog, elegedett baba volt, amitol az ember jo anyanak erzi magat 😶Aminek persze be is doltemvolna, ha elotte nem csinaltam volna vegig azt a kozel 4 evet a naggyal, a sajat hatarainkat boven feszegetve.

Eredetileg harmadikat is terveztunk, de azt jozanabbul merlegelve eloszor ugy volt, legkorabban a kicsi 3 eves korabban kezdunk probalkozni. Aztan ebbol annyi lett, hogy 2 evesen beutott nala a dackorszak, nekunk meg nagyon gyorsan elapadt a maradek turelmunk es energiank, igy maradnak ketten.

Én is azok táborát erősítem, akik azt mondják, kösz nem.

Olyan 14 hónapig tartott a rossz alvás, én teljesen lerobbantam ebbe (segített már a 2. Felében a férjem is pedig). Egyszerűen fizikailag, szellemileg nem bírtam hogy este nem aludt, nappal meg minden baja volt (segítségem meg nulla a férjemen kívül).

Kőkemény önismereti lecke volt nekem a gyerek, és beláttam hogy vágyok rá hogy nagyobb, önállóbb legyen, és visszakapjak az életemből többet. Magamra nézve így nem érzem hogy kellene másodikat vállalnom. (Egyébként szerintem a 2 gyereknél nem is a kezdeti babakor a legnehezebb, hanem tizenévig a két gyerek igényét figyelembe venni, amit az én családom nem tudott megtenni, szóval jó példa sincs előttem :))