Miert tartjak a Down-os babakat aranyosnak?

Mert kívülállóként tök trendi dolog jófejnek lenni. Ezt várja a világ.

A részemről egyébként minden tiszteletem azoké, akik Down-os vagy más problémával küzdő gyermeket nevelnek.

De ez a nyilvános tapsikolás igazából azokról szól, akik hozzászólnak. Ők akarják bizonygatni a külvilágnak, hogy jó emberek.

Meg néha azok is, akik még kisbaba/kisgyerek Down-ost nevelnek, és ezt melldöngetve teszik, a netre kipakolva az életüket.

Ha szkeptikus akarok lenni, azt mondom, amíg még baba vagy kisgyerek a Down-os, az illető még nem érzékelheti az igazi különbséget egészséges gyerek és az övé között, mert még nincs annyira lemaradva, csak látod rajta a downos jegyeket.

De mikor másnak 30 évesen házasodik, családot alapít a gyereke, az övé ott lesz 130 kg-san, akivel ő, idősödő emberként, egyre kevésbé bír, mert a gyereke hisztizik, mint egy 2 éves, csak épp a testi ereje ennek a sokszorosa...

Érzelmi hárítás (toxic pozitivisty jelleggel).

Pl - kirúgott életem szerelme.

- nézd a jó oldalát, nem kell borotválni a lábad.

Ez is ilyen.

- Fogyatékos gyerekem született, ki tudja mi lesz velünk, összetört az èlet.

- Jaj de milyen cuki!

"....csinálom a Prena tesztet, mert nem kívánok ilyen életet a saját gyerekemnek."

Az a baj, hogy egyrészt minden betegséget nem lehet kiszűrni, másrészt meg a szülés folyamán is sérülhet a baba. Súlyos oxigenhiany, vagy később egy baleset, vagy betegség következtében is lehet pl toloszekes, nyálcsorgatós kisgyerek belőle.

Olyan is sok van, aki vallási vagy személyes meggyőződésből olyannyira abortusz ellenes, hogy beteg baba esetén se jutna eszébe elvetetni. Vagy hosszú évek meddősége után végre ott a baba és pozitív lesz a Prena teszt -nem biztos hogy lemond arról az egyetlen lehetőségrol, hogy gyereke legyen.

Az meg, hogy kinek mi a cuki meg az aranyos nagyon szubjektív. Instan szembejött egyszer egy profil, ahol a nőnek Down szindrómás, mellé még leukemiaval küzdő kisgyereke volt. Nagyon édes kislány volt, mindig feldobta a napom, ha megláttam róla egy képet, mert sugárzott róla a boldogság. De azt is láttam, hogy a szteroidoktól egy idő után felismerhetetlenre puffadt az arca, hogy alig tudott már beszélni, mozogni.