Miért van az, hogy a barátaim, rokonaim furcsának találják azt, hogy hogyan viszonyulok a terhes nőkhöz, édesanyákhoz és babákhoz már ilyen fiatalon?

A családi és baráti körömben kicsit furcsának (nem rossz értelemben) tartják azt, hogy milyen érzéseim vannak a terhességgel és a babákkal kapcsolatban.

Bár még csak 18 éves vagyok, és még párkapcsolatom sem volt, tehát terhes se voltam soha, egyszerűen imádom a babákat, és olyan jó érzéssel tölt el az, amikor olyan videókat nézek, vagy beszámolókat hallgatok, hogy milyen a terhesség, milyen érzés a szülés és az, amikor először meglátják a kis csöppséget. Nem is igazán tudom leírni, hogy mit is gondolok és érzek ilyenkor, talán az anyákra való büszkeség, felnézés és tisztelet keveréke.

Talán közrejátszik az is, hogy 2 kistesómmal nagyon sokat voltam baba korukban is.( 10 és 13 éves voltam, amikor megszülettek, tehát azért már tudtam segíteni anyáéknak)

Az baj, hogy így érzek? Hogy az egyik, ha nem a legnagyobb vágyam az, hogy a sok fájdalom, küzdelem, nehézség ellenére személyesen is átélhessem ezt a hatalmas csodát?