Van még itt rajtam kívül olyan anyuka aki az anyosnak nem adja oda a gyereket?

"Páromnak persze rosszul esik.

De nekemis sokminden rosszul esett,megse érdekelt senkit."

Fantasztikus párkapcsolat lehet. Leszarjátok egymás érzéseit, annyira sem tartott, hogy bemutasson az anyjának. Most meg bosszúból eltiltod a gyereket. Ez a kapcsolat sem lesz hosszúéletű. Főleg ilyen stílussal.

Jelen...anyosom azt se tudja,hogy mennyi idosek a gyerekeink.meg a macskamat sem biznam ra.

Annyi a kulombseg,hogy nalunk a ferjem is igy gondolja.

(Csaladi problemak miatt nem vagyunk tul joban.a ferjem konkretan ki sem allhatja az anyjat.meha beszelnek,de az mindig orbitalis nagy veszekedessel vegzodik)

Mióta megszületett a kisebb (most 2) lányom szinte minden este Ő fürdeti. Valahogy kialakult egy ilyen kis szeánszuk pedig a város másik végén lakik. Nekünk nagyon jó a kapcsolatunk lehet azért is mert az én szüleim nagyon korán meghaltak, 17 évesen árva lettem.

2-3 havonta elmegyünk a férjemmel egy wellness hétvégére, akkor is Ő vigyáz rájuk. Van hogy a nagyobb lányom (8) aki nem a férjem biológiai lánya, ott alszik nála mert annyira szeretik egymást.

Mi a férjemmel mind a ketten nagyon jó és összetartó családból származunk. Nekem már az is fura, mikor valaki itt írja, hogy ő a szüleivel hetente, kéthetente beszél telefonon csak... Vagy mikor itt írják az anyukák, hogy ők 6-8 hétig még a nagyszülőket sem engedik be a házba szülés után.

Én nem tudnék így élni, mi örülünk, ha családdal, barátokkal lehetünk. Nem teher, nem kényelmetlenség. Nyilván nem az van, hogy ránk telepednének, vagy mi rájuk, megvan a saját életünk. De igenis jó, hogy az unokák életének a részei, hogy vannak nagyszülős hétvégék, hogy megvan az a tipikus nagyszülői kapcsolat közöttük, hogy ott mindent szabad, jól érzik magukat, fél perc alatt az ujjaik köré csavarják a nagyszülőket, dédszülőket... :)

Én is így nőttem fel, rengeteg időt töltöttem gyerekként is a nagyszüleimmel és borzasztó jó emlékeim vannak velük. Szeretném, ha a gyerekeinknek is meglennének majd ugyanezek.

Nálunk 1,5 éves volt a nagy, amikor először a szüleimnél aludt, a kicsi meg 1 az első ottalvásnál. El nem tudom képzelni, hogy még azt se engedjem, hogy a 2 éves gyerekkel programot csináljanak, elmenjenek sétálni, játszani... Pár hetes koruktól mentek babakocsis sétákra akár a szüleinkkel, nagyszüleinkkel... De mint írtam, a kapcsolatunk nagyon jó és teljes a bizalom feléjük. Jobb kezekben nem is lehetnének soha a gyerekeink.

Hehehehe..mintha én írtam volna a kérdést :D

Az én kislányom 1 éves, de eddig nem vigyázott rá anyós és a rajtam múlik nem is fog soha.

Nagyon nincs meg a bizalom, nem tartja tiszteletben a kéréseinket, nem tudja hol a határ, ha jön is hozzánk állandóan a gyerekkel van elfoglalva, tőlünk meg se kérdezi soha hogy miujsag, csak ülünk a szőnyegen és a gyerekhez beszél,az alapvető kommunikáció sincs meg, én próbáltam már beszélgetni vele, de a sokadik alkalommal mikor nem figyelt rám mert játszik a kislányommal feladtam, nem is hallja hogy hozzá beszélek. Pelenkázni se pelenkázta még, aztse tudja miket eszik, ha ír messengeren is (már szerencsére le szokott róla) akkor is csak a kislány után érdeklődik, tortát akart vele etetni 8 hónapos korában, citromlét akart hozni mikor csuklott, sétálni meg pláne nem volt még csak velem se mikor hívtam mert fáj a térde, ha nála van a gyerek és nyúl felém hogy vissza akar jönni hozzám húzza vissza magához, majd mikor el veszem tőle basszus hisz vissza akar jönni hozzám még forognak a szemei, nem tetszik neki és még ő van meg sértődve hogy jajj mindig anyánál vagy...jajjj sorolhatnám reggelig. :))))))