Ez nagy baj? Mért ilyen tartózkodó?

Ez a helyzet még megváltozhat, ne aggódj!!! Az én kislányom picinek visszahúzódó, kicsit félős volt, bár ő jobban félt annál, hogy elmerjen lökni egy másik gyerkőcöt (a tiéd legalább meg meri védeni magát..:)) Mert ők még nem mindig helyesen mérik fel az erőviszonyokat, valószínűleg úgy gondolta a kislányod, hogy bajt tud neki okozni a másik gyerek (ez tényleg mind félelemből fakad). Meg kell még szoknia, hogy más is hozzáér, nemcsak azok, akik a közvetlen környezetében élnek (ezt még felnőttként is néha nehéz elviselni, én pl. utálom, ha indokolatlanul fogdosnak :)).

Én ezt úgy próbáltam kezelni, hogy gyakran jártunk játszira, ilyenkor direkt ismerkedtem a gyerekekkel: beszélgettem velük, homokoztunk, segítettem lökni a hintán, addig az én 2 évesen is ott mászkerált, de nem erőltettem rá semmit. Szépen fokozatosan oldódott a dolog, mára van egy szereplős, cserfes, "bandavezér" nagylányom, akire aztán senki nem mondaná, hogy félős...:)))

az én lányom is kettő lesz, ő sem barátkozik idegenekkel magától, de ha bátorítom, az kicsit segít. ha odajön hozzánk egy gyerkőc, leguggolok hozzájuk, és megmutatom, hogy meg is lehet simogatni a gyerekeket, és akkor utánoz, és ő is simogatásra nyújtja a kezét. amúgy meg nem erőltetem, ha épp nincs kedve hozzá, nyugtázom és arrébb megyünk.

amúgy kisebb, vagy nagyobb testvére van? hény éves és milyen a viszonyuk?

Az én lányom is pont ilyen!

Valaki megszólítja, rögtön rohan hozzám sírva:

"Anya, a kislány megsimizta fejemet!"

"Anya, a néni beszélt nekem!"

"Anya, a néni mondta szép a szemem!"

... és neki is van nagytesója, akit imád!

Kislányom 16 hónapos, Ő ,ha csak szalad felé egy gyerek, már bújik hozzám, azt meg nem viseli el, ha ölelgeti, vagy simogatja egy másik kicsi.

Én is próbálom sokszor gyerekek közé vinni, hogy szokja ...