21-hós kislányom senkit nem fogad el a közelében, csak engem és mondjuk az apját.1,5-hónapja hagyta abba a cicizést, Azóta a nagymama sem közeledhet hozzá, mert már mindjárt sírva bújik hozzám. Amerre megyek fut utánam. Mitől lett ilyen tartózkodó?

Szerintem ez normális. A fiam is 21 hónpos, és mindig eggyütt vagyunk. Mindenhova követ, jön utánam, és bújik. Az apját is szereti, szeret vele játszani, de ha én is ott vagyok, akkor hiába apa, hozzám jön nyújtja a kezét. Nem hiszem, hogy ez szeparációs szorongás(az is volt, de az durvább). A lányodtól ez normális, hiszen Te vagy vele, Te viszed mindenhova, Te ápolod és a gyerek ragaszkodik hozzád, hiszen Tőled kapja meg a teljes szeretetet csak veled van biztonságba. Ezt idővel kinövik a gyerekek:-)

Csak én adhatok inni,enni, soha senkivel nem pisilt/kakilt csak velem, ha fent hagyom az emeleten egy pillanatra, mert mondnuk lefutok inni, azonnal kiabál utánam, mig fel nem jövök, gyakorlatilag egyedül minimálisan játszik, csak velem, vagy apával, vagy anyuékkal,de egyedül ritkán köti le magát öt percnél tovább...na, ez már több mint szep.szorongás....szerintem Ők ilyenek. Ezt kinőni igen sokára fogja, az az érzésem. 2,5 éves a fiam. Ő sem aludt máshol még, csak itthon, 2 óránál tovább nélkülem sosem vOlt, az is max 5 ször fordult elő. Vagyis nonstop velem van, nem is várhatok más viselkedést.