Passzív a 7 hetes babám, és aggódom. Mik a tapasztalataitok a témában?

5 héttel hamarabb született. A kórházban 5 napot töltöttünk, besárgult, kapott egy éjszakányi kékfényt, majd a 12 és 24 órával későbbi bilirubin mérés már rendben volt, hazaengedtek.

Eleinte szinte sosem sírt. Kis finom nyökögéssel jelezte, ha éhes, kb. 3 óránként. Mondjuk úgy 2 naponta pár MÁSODpercet lehetett hallani a sírós hangját, szóval nagyon-nagyon keveset, de úgy voltunk vele, hogy pici még, neki amúgyis még pocakban lenne a helye, úgyhogy persze, hogy ilyen kis erőtlen.

Már eltelt több, mint 7 hét. Többet van ébren, és a hangját is többet hallani, de még mindig olyan valószínűtlenül keveset. Egyszer sem sírt még olyan kitartóan, klasszikusan, percekig, vigasztalhatatlanul, ahogy a babák szoktak. Ha ébren is van, akkor is nagyon passzív. Nem emeli a fejét hason, és csak nagyon ritkán fordítja át egyik irányból a másikba. Pedig rendszeresen fektetem pocakra játszószőnyegen. Mondjuk átlagosan napi egyszer fordítja á a fejét. Nem igazán követi a szemével a dolgokat. Előfordult már, de nem szokta. Csak fekszik és néz egyirányba. És ennyi.

Tudom, hogy egy újszülött nem sokmindent csinál még, nem első gyerek, de az eddigiek azért ennél jelentősen aktívabbak voltak.

Doki szerint rendben van. Karácsony előtt látta utoljára, és 26-án fogja legközelebb. De bennem felmerül, hogy nem lehet-e ez a nagy nyugalom valami idegrendszeri károsodás jele. Valakinek van tapasztalata akár koraszülöttség, akár passzivitás tekintetében hasonló babával?