Megbántad a második gyereket ?

Biztosan van

Én szerencsére nem.

( sőt azóta újra babát várunk)

Én nem.

Az elején nehezebb volt, amíg ketteske baba volt, de arra is készültünk. Mióta elmúlt kb. egy éves, sokkal könnyebb, és jobb is most, hogy ketten vannak.

Nem, dehogy. Alig vártam, hogy kettő legyen. Sokkal boldogabbak vagyunk azóta. Addig nem éreztünk teljességet.

És ha arra gondolok, mennyire voltam fáradt egy gyerekkel, hát most sokkal jobban bírom, szerintem megedződtem.

Erős túlzás, hogy megbántam, mert mostmár hogy itt van, nem adnám vissza. De ha újra kezdhetném, nem vállalnék 2.gyereket.

Mindig is kis különbséggel 2 gyereket akartunk. 2.5év különbséggel meg is születtek. A terhesség már maga katasztrófa volt. A szülés hamar ment. De így 15hónappal késöbb is még hordozom a nyomait (természetesen szültem).

Az első 1-2 hónap jó volt. Azóta túlélek. Vártam, ahogy mindenki állította, hogy az első 1 éves kora után könnyebb lesz. Hát baromira nem jött be.

A kicsi 1.5 éves koráig éjjel óránként kelt. Nappal semmit nem tudtam pihenni. A nagy kikelt magából. Feltekeny, agresszív volt ahogy ivis lett.

Aztán a kicsi elment bölcsibe. Minden nap logisztika. Dolgozzak, ovi, bölcsi. Emellett legyen rend, tiszta ruha, kaja... az, hogy énidő már azt sem tudom mi. Nyilván 1el is lennéek ezek a feladatok, de ott jobban összetudnám hangolni. Nem 2gyerek igenyeit kellene mellette kielégítenem.

Emellett baromi rossz testvérek. Egész nap ölik egymást. Mindenen veszekednek, verekednek.

Én kivagyok idegileg.

Dehogy bántam. Egyiket sem,soha.

Annyira, hogy vállaltunk még egyet. 😊

Hát nem tudom 8 és 9 válaszoló.

Nekem mind a hátom egynemű, a 2 nagy sni-s. 8-5-2 évesek, még is nagyon jó testvérek. Nem mondom, hogy a 2 nagy néha nem zörren össze, de ettől függetlenül imádják egymást, nagyon minimális normális tesó féltékenység van, de ez is ritka.