Hogyan mondjam meg?

Miből gondolod, hogy nem fognak segíteni? Volt már rá példa egy korábbi gyerekkel kapcsolatban?

Ha tényleg biztos vagy benne akkor őszintén mondd meg. Értem én, hogy nem szeretnél konfrontálódni, de néha egész egyszerűen muszáj. Elképzelhető, hogy meg fognak sértődni. És? Majd megenyhülnek. Ha pedig nem, legalább nem járnak a nyakadra. Teljesen érthető, hogy ha nem szeretnéd, hogy átjáróház legyen az otthonod egy újszülöttel.

Ó, én annyi mindenen idegeskedtem hogy majd hogy lesz, még újszülött korában is... Aztán most már élni nincs erőm, nem hogy idegeskedni :'D ezt komolyan írom.

Az az igazság, hogy az anyaságnál sokszor karakánnak kell lenni, a környezeteddel, a gyerekkel (főleg ha nagyobb, de ha üvölt majd az újszülött mert nem akarja hogy öltöztesd, pelusozd, hát, sajnos ez nem kívánságműsor).

Meg kell mondani a rokonnak ha majd odajuttok, hogy "figyelnél a gyerekre amíg zuhanyzok?" Meg "alig aludtunk éjjel, most légyszi me legyetek itt egy óránál többet", "anya de jó hogy jössz, mosogass el kérlek és aztán babázzunk együtt". Stb.

A hülyeséget meg rövidre zárni. Komolyan mondom hogy az első év olyan durva sok babánál, hogy túlélő módban leszel. Én egy magyon agyalós ember voltam, de keményen bevettem a lesz*rom tablettát a kólikás gyerek mellett, aztán meg most egy éves múlt, és nincs komolyan energiám meg agyi kapacitásom azt se megtervezni, mi lesz az ebéd hét vége felé.

Az első gyereknél a tesómék csinálták azt, hogy minden nap fürdetés előtt fél órával estek be. Tesóm, felesége, és a két gyerek. Olyankor a baba alapból nyűgös volt, ők még rátettek egy lapáttal. Főleg ugye a 2 gyerek, akiket érthető módon nem kötött le egy baba.

Aztán pár nap után a férjem szólt nekik, hogy ne akkor jöjjenek, hanem esetleg korábban. Megsértődtek, nem is jöttek utána. Én ezen nem pörögtem.

Most a második gyereknél már csak tesóm jött. Ő is ritkán. Nem tudok ezzel mit csinálni.

Muszáj megedződni. Szerintem anyukám nagyon meglepődött mikor a javaslatait élből elvetettem, nyíltan a szemébe. Mondta hogy itassam vízzel az 1 hónapos tén meg lezártam a témát, miszerint már nem javasolják és a csuklást nem kell elmulasztani, nem fáj a gyereknek. Pár nap múlva írt hogy utána nézett és tényleg ezt írják a neten. Gondolom azért keresett rá hogy meglobogtassa az orrom előtt, hogy neki volt igaza és itassam csak.

Azóta nem adott kéretlen tanácsot.

Egyébként nagyon kedves ember, csak őt is elkapta a nagymamaláz az elején. Ezeket le kell állítani, és a látogatásokat pint annyira mérsékelni hogy nektek kényelmes legyen. Ha ez havi 1 alkalom, akkor annyi.

Mondd meg szépen előre, hogy majd szóltok, ha lehet jönni látogatni a babát. Vagy mondd akkor, amikor emlegetik, hogy majd jönnek.

Meg azt is tedd hozzá, hogy nem szeretnél gyakori látogatást.

Ha te nem mondod meg, akkor ki?

Egyetértek a 3-assal,én is így látom. Az elején túlaggódtam és túlagyaltam mindent. Aztán megszületett a kislányunk és nagyon jól jött, hogy mindig volt körülöttünk valaki. (Várandósan a hideg kirázott a gondolattól még, pedig jó a kapcsolatom anyuval.) Magától nem állt neki semminek, de ha megkértem, hogy babázzon, amíg én picit pihenek, vagy amíg elmosogatok, esetleg mosogasson el legyen kedves, akkor egy szó nélkül megtette, hiszen segíteni jött, csak igényelte, hogy mondjam miben kellene. Nagy segítség volt az első pár hétben és megtanultam, hogy a mondás jelen esetben szó szerint igaz: néma gyereknek anyja sem érti a szavát. :D

Gyerek mellett meg kell tanulni nem szívbajosnak lenni. Kérni, elfogadni, határokat húzni, ellentmondani, stb. Ha te ezt tudod normálisan közölni, de azon valaki megsértődik, az az ő baja.

Ha vendégeink vannak, nem szeretem, ha túl sokáig maradnak. Fél éves a babánk, kezdődik az esti rutin, altatás. Fél 8-ig vagyok hajlandó elhúzni a fürdés kezdetét, ha a vendégeink még akkor sem kapcsolnak, akkor elindulunk fürödni. Bocsánatot kérek mindenkitől, maradjanak nyugodtan, de mi megyünk fürödni. Erre mindenki észbe szokott kapni azért.

Szerintem ez nem hátrány. Én örültem volna, ha lenne társaságom, mivel hamar egyedül maradtam a babámmal. Jól jön szerintem, ha picit át tudod adni másnak amig mondjuk eszel, hajat mosol, pihensz vagy csak beszélgetni valakivel.

Persze csak, ha első baba különben tesóval tényleg lehet, hogy kicsit teher a tömeg :D