Miért hazudják, hogy egy kisfiú ugyanolyan, mint egy kislány vagy fordítva?
Ha valaki a nevekkel kapcsolatban tesz fel kérdést, mondjuk ki hogy viselte, hogy minden gyereke ugyanolyan nemű lett, pedig nagyon vágyott a másikra, akkor mindig jönnek, akik odaírják, hogy tökmindegy, nincs különbség, csak hogy fütyi vagy nuni van a lába között, egy kisfiú pont ugyanolyan, mint egy kislány és így tovább.
De miért hazudják ezt, vagy miért kell ezzel áltatni mást/magukat? Nyilván az a legfontosabb, hogy egészséges legyen a baba, de azért az nem igaz, hogy ugyanolyan egy kislányt nevelni, mint egy kisfiút vagy fordítva. Még 4-5 éves korig csak-csak, de utána jellemzően más kapcsolat lesz a két nemnek a szüleivel, mást lehet megélni velük, más jellegű lesz a kapcsolat. Főleg felnőttként, amikor inkább a lánygyerekek ápolnak kapcsolatot a családdal, szóval akinél csak fiú van, azok a szülők általában rosszabbul járnak ilyen szempontból.
Ismétlem, általában! Tehát vannak fiús lányok, lányos fiúk és a családjukat utáló nők, meg szülőkkel szoros kapcsolatban lévő férfiak, de általában nem ez a jellemző.
Gondolom csak valami vigasztalót akarnak mondani, vagy egyáltalán mondani valami választ, amikor ez felmerül. Aki késztetést érez rá, hogy mindenre feleljen, az gyakran beszél ilyen hülyeségeket.
Egyébként egyetértek veled, totál más. Nekem van fiam meg lányom is. A 4-5 éves korral nagyon sokat mondtál.
Nevelés kérdése, hogy egy fiú gondoskodó lesz-e, nem pedig a nemétől függ.
Van fiam és lányom is, nem is olyan kicsik már és ugyanolyan nevelni őket.
Tényleg nem igaz, hiszen legkésőbb kamasz korban egészen mások az elfoglaltságaik és az érdeklődésük. Lehet hogy azok szerint egyforma akik azt nézik hogy mindegy milyen nemű gyerek után kell takarítani mert a rumli az rumli mindegy ki csinálja.
Nekem fiam van és még kicsi de kicsit tartok majd a kamasz korban mit fog csinálni nagyon kevés számomra szimpatikus kamasz fiúval találkoztam eddig, mert a társadalmi elvárások meg a nevelés vagy ki tudja mi miatt olyan idióták tudnak lenni, viccesek akarnak lenni de többnyire csak bunkók. Fel akarnak vágni egymás előtt bármi áron, a testi épségüket sem féltik, aztán a szülők bőghetnek a balesetin. Szóval én úgy érzem lányt nevelni átlagosan(!) nyugisabb lehet.
Fiam sokkal bújósabb, simulékonyabb, könnyebben kezelhető. Semmi erőszakosság nincs benne. Ellenben a lányom... Makacs, érzelemvezérelt pukkancs, akire az észérvek nem hatnak, pedig már rég ki kellett volna nőnie a dackorszakból. Tüskés, csak az apja ölelheti.
Pedig ugyanazt a nevelést és szeretetet kapják. Nem attól függ, hogy mi van a lábuk között.
Az elején ugyanolyan, aztán mire mas lesz, megszokod.
A kisfiam a legbujosabb, legnyugodtabb gyerek, akit valaha láttam. Egesz nap mesét olvasna es énekelne. Az unokatesója nála 5 honappal fiatalabb kislány, egy tornádó, mindenre felmászik, ugik, rohan, pusztít, verekszik.
A végét meg nem ertem. A mi családunkban nincs ilyen, hogy a fiúk nem apolnak kapcsolatot a családdal. Mindenkinek van erre igénye.
Egyáltalán nem ugyanolyan, már pici babaként látszik, hogy kisfiú vagy kislány, ahogy cseperedik is egyszerűen le sem tagadhatják milyen neműek.
Az meg szerintem nem nemtől függ ki milyen személyiség, illetve milyen nevelését kap,milyen lesz a kapcsolata a családdal.
Én most csak azon gondolkodtam, hogy akik ennyire nem csipik a fiú gyerekeket, azok vajon milyen kapcsolatban vannak a párjukkal, a gyerek apjával. Legalábbis bennem mindig az volt, hogy a férjemet szerettem volna látni a fiamban, mert jó embernek találom.
Azt el se mondom neked, milyen idétlen kamaszlány voltam. Rocker, béna fekete ruhákban jártam és hullának sminkeltem magam.
Anyámmal nagyon fiatalon tönkre is ment a kapcsolatom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!