Mikortól élvezted a babával az életet? Gondolok arra, hogy nem sírt annyit stb.

Miután megtanult önállóan járni, kb 13-14 hónapos kortól. Addig csak sírt és üvöltött, csakis kézben cipelve volt el, még az autóban is csak sírt.

Úgy 4 hónapos korában vettem észre, hogy már nem szorongok mindenen és basszus vannak olyan pillanatok, amikor őszintén élvezem. Az esti altatás harakiri, attól még mindig szorongok (most 6 hós) és attól is, ha menni kell valahova, mert 80% ordít a babakocsiban és az autóban is, ami nyilván zavar. De összességében én már kitudom jelenteni, hogy élvezem. Imádom, ahogy nyílik az értelme, rácsodálkozik a dolgokra, vigyorog, stb.

Első három hònap szuper. Utána jött az ekcèma problèmája, majd a hasra forgás, mászás, fogzás egyszerre. Na akkor hònapokig nem aludtunk, sokszor akartam kiugrani az ablakon, rèmes volt:D abban jò volt, hovy rengeteget fejlődött, imádtam nèzni, de nagyoon kivoltam, s ez beárnyèkolt mindent, fèrjemmel is feszkòztunk a kialvatlanság miatt sokat. 12 hònapos korában indult el, akkor lett jobb minden :)

3 honapos koraban kezdtem megszokni,hogy mar a fiam is koztunk van,mar nem csak 3-an vagyunk(9 eves a lanyom)..addig csak tuleltem a napokat.most mar 8 honapos lesz es minden napot elvezek..igaz,hogy eppen fogzik,nehezek az ejszakak,de szazszor inkabb szeretem ezt az idoszakot mint amikor csecsemo volt...utaltam,hogy a kocsiban nem maradt meg,hogy az autoban orditott,hogy csak kezen volt el...