Meddig "egészséges" beleszólni a mamának?

Csak azt tudod tenni, hogy leülsz vele beszélgetni. Ugyan mi nem lakunk együtt velük (hála az égnek, mert megbolondulnánk, pedig imádom őket), de az én anyósom is egy nagyon kemény, makacs, és önfejű asszony, és bizony próbált beleszólni dolgokba időnként. De csak az elején. Hogy miért nem adok neki a tápszer helyett tehén- vagy kecsketejet, hogy az ő fia már 2 hónaposan cuppogta a húsvéti sonkát, stb.

Én egyszer elmondtam neki, hogy az ÉN fiam, az ÉN gyerekem, majd ÉN tudom, hogy mit mikor adok neki. És hála az Istennek, ő volt annyira intelligens, hogy megértse ezeket, és azóta sem volt semmi ilyen gond. Most már 1 éves a kisfiam, és bármit adna neki, kivétel nélkül mindig megkérdezi, hogy ezt vagy azt szabad-e, lehet-e, hogy kimehet-e vele, elviheti-e sétálni, stb.

Szóval szerintem megbeszélés, és az anyós részéről egyfokú intelligencia kérdése is az egész.

Beszélni-beszélni-beszélni.

Tényleg, ezt meg kell beszélni, benned sok a harag, lehet bennük is. Tényleg nem kell nasi egy ekkora babának, ha neked nem hiszik el, kérd meg a gyerekorvos v védőnőt, hogy beszéljen velük. Azt is vedd figyelembe, hogy amikor ők neveltek gyereket, teljesen mások voltak a szokások. Anyósom egyszerűn nem értette meg, hogy miért nem adok tejet egy éves kor előtt a babának. Aztán állandóan kikapkodta a kezemből. Mondott is sokszor olyat, ami nem tetszett. Szóltam. Többször. Aztán a párom is, és végül ez hatott. Szerintem ha külföldön is van a párod, tudna azért beszélni a szüleivel...

Nálunk nincs gond, azóta született még egy gyerek is, és nagyon jóban vagyunk, szívesen is bízom rá a kicsiket.

off...

bocsi erre nincs mentség.

veszek egy szótárat.

köcce.

Hogy meddig egészséges beleszólni és meddig szólnak bele a kedves anyósok nem csak a gyereknevelésbe, az két különböző dolog.

Viszont, mivel te laksz náluk, így kénytelen vagy őt meghallgatni, ha megfogadni nem is vagy köteles. Szinte nyilvánvaló, hogy ha anyós nyakára szülsz gyereket (már bocs), akkor úgyis beledumál mindenbe, még ha neked van igazad, akkor is.

Ameddig meg nem költöztök küldön, mást úgyse tehetsz, mint meghallgatod, és megpróbálod felvázolni neki a te elképzeléseidet a gyereknevelésről. Valószínű semmi eredménye nem lesz, de most ha összeugrotok és mehettek a gyerekkel az utcára, az se lesz jobb, nem?

Igazad van, de most sajna mást nem igen tehetsz, mint még elviseled a hülyeségeit egy darabig.

Szia!

Csak azt tudod csinálni,hogy beszélsz vele és ha abból sem ért akkor nemtudom :(!

Nekem nagyon jó a kapcsolatom az anyóssal szinte ugymond barátnők vagyunk aminek nagyon örülök :)!

Én ha valamit nem akarok adni a kisfiamnak akkor ő be is tartja!

Mielőtt adna neki valamit megkérdezi,hogy odaadhatja-e neki vagy nem baj ha ad neki egy túró rudit vagy bármit!

Én simán ott merném hagyni nála egy teljes napra mert tudom,hogy nem tömné tele!

Az anyukámra már nem annyira ő ritkábban látja a kisfiamat és ha elmegyünk hozzájuk mindig etetné amitől kiborulok és már egy párszor össze is vesztem vele ezért :(!

Én az első perctől kemény voltam ha valaki bezsólt kidobtam. A mamámat 1,5 óra után raktam ki a lakásból, nem is jöhet csak mi megyünk. Anyumat már az első nap helyre kellett tenni, de sajna őt is raktam már ki. Azóta nem szólnak csak ha kérdezek ( viszont megkaptam, hogy de jó hogy én még mindig szoptatok, meg milyen egészséges ez a gyerek akárhogy is csinálom)

Nem vagyok a magasröptű beszélgetések híve, keményen és durván le kell rendezni és ha elmúlt a sértődés akkor lehet jó viszony köztetek. Semmi kedvesség semmi megértés, ja és a gyerekkel sem játSZhat addig amíg téged lejárat. Te vagy az unokái anyja, TISZTELNIE KELL EZÉRT!!!

És enni csak és kizárólag azt adhat neki amit te megengedsz, majd rontsa el akkor amikor te nem vagy ott (mert biza azért illúziód ne legyen ez így lesz).