Mennyi időt foglalkoztok naponta a babával, mit csináltok vele? Melyik véleménnyel értetek egyet? Bővebben lent.

Ne legyél elkeseredve. Illetve el vagy, tudom, mert én is el vagyok. 1 éves múlt a kisfiam, és esze ágában sincs integetni meg tapsolni. Bárhogy tanítanám, egyszerűen nem. Újabban már a youtube-on kerestem neki süti-süti pogácsás babavideókat, hogy arról mutogassam, a babák hogy csinálják. Ezzel már azt elértem, hogy ha mondom neki, hogy süti-süti, akkor összeteszi a két kezét.

Állandóan integetünk mindenkinek, mondjuk, hogy pá-pá, de nem akar. Ha van kedve, és megyünk az utcán, azzal "üdvözöl" idegeneket, hogy kinyújtja feléjük a kezét.

Egyébként rengeteget mondókáztam-énekeltem neki születése óta (sőt, már a pocakban is, mert a zene az életem, énekesnő voltam). Én is mindig gyártottam a testrészeiről kis mondókákat (jogdíjat fizetek, csak kérem attól az anyukától a folytatást, mert baromi jó az övé) - de mindig mást, én nem voltam ilyen ügyes.

Megmutatja, hogy hol az okos feje - ezt úgy értem el nála, hogy kérdeztem tőle, hol az okos fejed, majd megfogtam a kezét, és odatettem a fejéhez, mondtam közben: itt az okos feje! Egy idő után magától csinálta.

Megmutatja, hol a füle - ezt úgy sikerült megtanulnia, hogy este fürdés után, mikor kitöröltem a fülét, mindig mondtam közben, hogy egyik füle, másik füle. Egy idő után ezt is megmutatta magától, ha kérdeztem.

Megmutatja, hol a kuki - hááát, ez apa érdeme, ő fürdet, ezt ő tudná elmesélni - belső, kis férfias "titok". :)

A lábát és a kezét pedig öltöztetés-vetkőztetés közben mindig mondom, éppen melyik van soron: jobb kéz, jobb láb, bal kéz, bal láb. Egy idő után a jobb-bal fogalommal is így tisztában lesz.

Most már a cicijét is tudja, hogy hol van, de ezt ő kezdte. Mindig megcsipkedte a mellemet, én meg vissza az övét. Tegnap én megciciztem őt, csikiztem és csipkedtem neki, erre odanyúlt az enyémhez, és ő is visszacsipkedett engem (azt hittem, megzabálom, olyan édes volt).

Minden más dolgot szintén sokszori mutatásra-mondásra tanult meg. Az állatokat, a virágokat (utcán meglátja, már mondja, hogy hassszi - és mutat rá messziről). De ezt is csak azért, mert minden sétánk alkalmával odamentünk egy virághoz, megszagoltuk, és mondtam neki közben, hogy hapci. Egy idő után magától csinálta.

Viszont vannak olyan dolgok, amiket szó szerint elles tőlünk, mert nem tanítom, mégis tudja. Pl. hogy hogyan telefonálunk, hogy a távirányító mire jó - már bekapcsolja vele a tévét -, hogy a flakonra rá kell tenni a kupakot, hogy a dobozoknak van tetejük, és azt le lehet venni meg vissza is lehet rakni.

Egy szónak is száz a vége: én is azt mondom, hogy vegyes. Tanítom is, meg hagyom is, hogy felfedezze a világot. De ez így van jól szerintem. Egyébként nekem is megvan az Anya taníts engem, de megmondom őszintén, vannak benne elborult dolgok. Pár hónapos babától elvárja, hogy utánozzon minket. Lásd tapsolás és pápázás nem utánzása 1 éves korban - ezért nem fogom fejbe lőni magam, hogy nem csinálja, majd megérik rá. (Bocsi, ha kicsit hosszú lettem).

Kedves 23.35-ös! Ez a versike szenzációs, máris beleszerettem! Le kéne védettetned :)

Ha tényleg van folytatása, kérlek szépen, küldd el mailben, ha nem akarod közszemlére tenni. Lécci, lécci, lécci!

A „büdi lábát ez szagolja” a legjobb benne!