Mennyi időt foglalkoztok naponta a babával, mit csináltok vele? Melyik véleménnyel értetek egyet? Bővebben lent.
A foglalkozásba ne számítsuk bele a pelenkázást,fürdetést,etetést ilyesmiket,ill. csak akkor ha ezen tevékenységek alatt tanítasz neki vmit.
Az elvek a következőek:
1.Nagyjából az Anya,taníts engem c. könyv szerintiek
2.Nem tanítjuk semmire, hanem szeretjük és figyelünk rá, örülünk, ha örül, vígasztaljuk, ha szomorú, ott vagyunk neki! Ő maga tanulja a világot azzal, hogy felfedezi. Ehhez nem kell tanuló kutyus, tanuló szék, tanuló nemtudommi.
Hagyni kell, hogy maga fedezze fel a világot, pakolhasson, kússzon-másszon, felfedezzen, fogjon, gyűrjön, tapintson, halljon, lásson....stb. Ehhez pedig nem kellenek extraszuper játékok, vagy mutatványok. Csak légy ott, biztosítsd a feltételeket (papír, amit gyűrhet, téphet, doboz, amiben pakolászhat...stb), és örülj a sikereinek, ha felfedez valami csodát!
A második egy réges régi komment volt,azért másoltam csak be h kifejezze a mondanivalómat.
Vegyes :))
Az én elvem a nevelésben, hogy kell vele játszani, foglalkozni, de nem tanulunk. Pl: 8-9 hónaposan adtam a kezébe ceruzát. Véletlenül húzott egy vonalat, nagyon örültem, de nem érdekelte különösebben a rajzolás. Most 2 éves. Nem tanítom embert rajzolni meg semmi egyebet, de nagyon örülünk, mikor rajzol és hihetetlen örömmel csinálja, egyre ügyesebb és maga jött rá a kör rajzolására is például! Tehát én jobban hiszek abban, hogy meg kell vele szerettetni a dolgokat.
Vagy: Mióta megfogant énekelek neki, kedvtelésből is, megnyugtatásból is.
Közösen játszunk, szerepjátékozunk is, ez is foglalkozás, de nem a klasszikus tanulós foglalkozás.
Ha lemegyünk sétálni beszélek hozzá. Már tudja, hogy ősz van, a fáról hullanak a levelek, imád a lehullott levelek között taposni - észrevette, hogy ropog a levél, én meg elmondtam, hogy miért ropog, honnan esett le stb.
Szóval így tanulunk.
Nem tud még számolni, meg nem tud elmondani ezer mondókát, sem házat és egyebeket rajzolni, de bátor, amit csinál, azt imádja és igyekszünk neki sikerélményeket biztosítani. Aztán ha megérik és érdekli úgyis elkezd majd számolni is és minden egyebet, amit majd muszáj lesz neki :)
Addig csak kreatívkodjon és figyeljen, tapasztaljon.
Ha hallom elfelejtem,ha látom emlékszem rá,ha csinálom,tudni fogom,s nem felejtem el!
De ha ezek mind megvannak,egymásra épülnek,úgy aztán tuti a tudás!És igen,erre van szükségük!Hogy te pontosan tudd,hogy ki kell vinned az utcára bogarászni.Be kell vinned a fürdőszobába pancsolni.Oda kell engedni a cicáit szoptató anyamacskához.Kezébe kell adni a tojást,s az eltörhessen...
Légy oot,ha kellesz,vonulj vissza,ha semmi szüksége rád,s tudd ,mikor miben van feladatod!
2 hónapos volt,amikor dalocskát "szereztem" fiamnak a testrészekről.Így kezdődik:
//:Itt a lába,itt a lába,ezzel jár majd iskolába://
//: Itt az orra,itt az orra,büdi lábát ez szagolja://
//:Itt a feje,itt a feje,okossággal van az tele://
//:Itt a karja,itt a karja,okos fejét ez vakarja://
A folytatást jogdíj ellenében közlöm:D
Szóval a játékkal tanítod,azzal,hogy beszélgetsz vele,kitalálod,hogy mit szeretne megtudni,amikor még csak mutogat mindenre,hogy:ööö!Ő pedig utánozni fog téged,használja a szavakat ,a tárgyakat úgy,ahogy mutattad,vagy engedted használni.
Én is középúton vagyok ezzel kapcsolatban.
Tanítgatom is, de pl ha jól eljátszik magában, akkor nem "szállok be", hagyom egyedül. Ilyenkor is nagyon fejlődik, nem szabad mindig ott lennünk, mert a kreativitása, felfedzőképpessége stb. nem fog fejlődni. remélem érted mire gondolok.
Ha odaülök hozzá, akkor sokat nézegetünk könyveket, annál is inkább mert imádja. Leül a szoba közepére és mutat a könyvekre.Először olyat nézegettünk, ahol 1 oldalon csak 1 állat volt.most már azokat ha kérdezem h hol van ez v az tudja. most már olyanokat nézegetünk, ahol pl egy tanya van, az állatok viszont feltűnőbbek, nagyobbak. ott is megmutogatja a különböző állatokat.
építőkockázunk. szeret összerakni, szétszedni.
A montessori tornyot is több hétig mutogattam, h hogyan kell összetenni, mostmár az is megy egyedül
labdázni is tud már. leülök vele szemben és visszagurítza nekem.
egyedül autózik,repülőzik, ki-be pakol cipőket, edényeket...stb
most hirtelen ennyi jutott eszembe. remélem erre voltál kíváncsi.
6 hónapos a fiam.
Születése óta beszélek hozzá, és bár egyszerű mondatszerkezeteket használok, de soha nem gügyögök, mindig tisztán ejtem ki a szavakat.
Igyekszem neki minél több lehetőséget biztosítani a felfedezésre, hogy minél több élmény és inger érje, és akár a házimunka terhére is, de amíg ébren van, én vele vagyok és őrá figyelek.
Hogy mit csinálok vele? Énekelek neki, felolvasok neki, játszom vele, babakocsi helyett a hátamon közlekedve csodálkozik rá a világra, bármit csinálok, azt kommentálom neki. Mindig velem van, ahol dolgom van, ott van ő is, a nappaliban több időt tölt, mint a gyerekszobában. A mindennapjait a szüleivel éli, ott, ahol a szülei éppen vannak. Ez azt jelenti, hogy jön velünk mindenhová, hegyi túrára éppúgy, mint templomba.
Mi az a tanuló szék, tanuló kutya? (Mitől tanuló üveg a tanulóüveg?) Azt hiszem, nagyon el vagyok maradva...
Figyelj, attól, hogy ők kevesebbet tudnak más gyerekénél, még teljesen átlagosan fejlődnek, semmiben sincsenek lemaradva.
Megnyugtatásul: ma már imádok olvasni, gyorsabban olvasok, mint beszélek (pedig hadarok), de 3 éves koromban járdának használtam a keménylapos kömyveimet... Tök normális, hogy egy 11 hónapos mindent a szájába vesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!