Mennyire normális az, hogy folyamatosan bántják a nagyobbak?

Csak szólok hogy nincs a világon olyan gyerek aki ne ütne meg valamit vagy valakit ilyen kis korban. Életkori sajátosság is na meg úgy őszintén melyik pici tud finoman lassan nyúlni, azt is meg kell tanulniuk. Lehet az egy pár alkalom vagy sok. Picik, ezzel jár. Tanulnak mindent. Amúgy 2 fiam van mind a 2 szokott csalódni játékokat de embereket sokat. Játékot is csak akkor ha tetszik neki a hang amit kiad. Van rokon lány akit hiába nevel úgy az anyja mint én a fiaim olyan agresszív hogy csak na.

Az én békésen padon ücsörgő 15 hónapos fiamhoz a héten valamelyik nap odament egy rózsaszínbe öltöztetett, cuki copfos szőke kislány, és tiszta erőből, erőfeszítésről remegve a kezébe harapott, minden előzmény nélkül. A fiam annyira megdöbbent, hogy sírni is elfelejtett. Soha senkit nem bántott még, engem se, az apját se. Ennyit a kisfiúkról meg az agresszióról.

Az én fiam 13 hónapos, már a macskát is tudja szépen simogatni, nem agresszív. És felé is közelítenek sokszor kislányok homokozó lapáttal. Azért ülök ott vele, hogy már amikor látom, hogy mire készül, közbe tudjak avatkozni, ha az anyja nem fog. Sose értem ezeket, te ha ott ülsz a gyerek mellett és nem a mobilodat nyomkodod, akkor miért nézed végig, ahogy a másik gyerek felvesz egy kavicsot a földről és hozzávágja? Elég látványos, amikor egy kisgyerek készül valamire, szimplán csak ne hagyd nekik... A fiamat is próbálták már egy csomószor megütni, leönteni, megdobálni, arrébb lökni - ezek többségében nem volt rossz szándék, csak kicsi gyerekek voltak - és még sosem volt olyan, hogy olyan ultra villám mozdulattal tegyék, hogy ne vegyem észre a szándékot a cselekedet előtt. Volt, hogy én löktem fel biciklis gyereket, mert nekiment volna a totyogó fiamnak, és ahogy beálltam elé, nekem jött így, és eldőlt. Pedig azzal is elég gyorsak. Tehát ha figyelsz a lányodra, egyszerűen nem értem, hogy nem veszed ezeket észre és miért nem segítesz neki.

Hát amúgy utolsó, nem lehet örökké csak a gyerekedet figyelni. Nem kell ehhez telefonozni, nálunk az alábbi esetekkor történik MINDIG valami (elszalad, elesik, stb.): elrakom az enni/innivalót, előszedem a játékokat, vagy összeszedem a homokozócuccokat a játszótér minden végéből, keresek egy zsepit, hogy kifújjam az orrom, vagy volt, hogy egy másik gyerekhez rohantam oda, aki beakadt a hintába, és sehol nem volt a szülője... én is mindig megyek a lányommal, de azért igyekszem tisztes távolból figyelni, ha épp nem velem akar játszani, hanem megy felfedezni. Egyszer egy barátnőmmel voltunk pár hónapja játszótéren, és feltűnt a kontraszt kettőnk között, hogy mennyire helikopter vagyok. Akkor visszavettem magamból, és szerintem jól tettem.