Nyűgösebb babák anyukái. Hogy alakult az élet, miután mászni kezdett, majd elindult. Könnyebb vagy nehezebb lett?

Nálam nehezebb.

Mikor elkezdett mászni, hiába volt bababiztos a lakás, mindig megtalalta amit nem szabadott, és jött a sírás.

10hónaposan elindult. Ezzel egyidőben beköszöntött a szepa. Most 12hós, megállás nélkül követ mint egy utánfutó és tépi a ruhám.

Nekem könnyebb lett. Újszülött korábab gyakorlatilag letehetetlen volt. Szó szerint, nem tudtam elmenni pisilni sem, csak ha vittem. Sehol nem volt el, se pihenőszék, se kiságy, se adamo hinta, se babakocsi, se semmi. Volt nap, mikor 4 után ebédeltem, mikor hazaért a férjem.

Szerencsére hamar megtanult kúszni, majd mászni, 10 hónaposan pedig már jár. Igaz, hogy mindent kipakol és egész nap futok utána, de legalább önállóan el tud lenni, és nekem ez hatalmas könnyebbség volt.

Nekem is könnyebb lett. 4-8 hó között eszméletlen nyűgös volt, 7-8 hónaposan volt a tetőpont, akkor rosszul is aludt, egész nap panaszkodás, azt hittem becsavarodok. Amikor mászni kezdett, még akkor is ment a nyűgi sokszor, de ahogy stabil lett, mintha kicserélték volna a gyereket, jobban is aludt.

Ez 2.5 hónapja van így, most néha megint megy a nyűgi, de szerintem a foga meg a lépkedés miatt, viszont ezerszer elviselhetőbb mint az a 4 hónap volt.

Nekünk könnyebb. Lerakhatatlan volt, és nem csak kicsit nyöszögött, hanem fulladásig visított, ha mégis leraktam magam mellé és csak a kezem volt a pocakján pl. Horror volt az eleje, tudom, hogy nem szép ilyet leírni, de én nem leltem benne sok örömöt.

Most már megy és felfedez, vidám és érdeklődő. Ugyan 10 perc alatt szétkapja a lakást, de kevésbé zavar, mint mikor pisilni se tudtam tomboló visítás nélkül.

Nekünk is könnyebb. Érdekes, mert nálunk (vagy legalábbis én rohadtul nem így emlékszem rá) abszolút nem volt egyszerű az újszülött kor, csak rajtam volt el, nem lehetett letenni, mert ordított, nyilván nem találta még fel magát, de nem volt így soha csendben, nem volt jó alvó, cicin és a kezemben volt csak nyugi kb.3 hónapig, én emberesen bevallom, hogy nagyon kivett az az időszak… A 4-es válaszolóhoz tudnám magunkat leginkább hasonlítani :)

Aztán szép lassan megtanult kúszni, majd mászni és ülni, most ott tartunk, hogy feláll, de legalább minden érdekli, pl.elmarad az etetőszékben a kis játékaival, amíg elvégzem a dolgaimat a konyhában, stb. Én az alvásában sem (szerencsére) nagyon vettem észre negatív változást.

Mondhatni ugyan olyan.. :D

Eddig azért volt nyöszörgés, mert nem tudott helyetváltoztatni. Most nagyon is megy neki, viszont a szeparáció miatt, még a szobát sem hagyhatom el nélküle. :D

Könnyebb! Ő 9hòsan kezdett màszni, addig rajtam èlt, mindenhol velem volt. Nyilvàn mas problèmàk jöttek elő. Nagyobb kupi, mindent szètràmol, de nekem ez sokkal èlhetőbb volt.

Igazàn akkor lett könnyebb, amikor stabilan jàrt.