1 éves kisfiam "verekszik". Mit tegyek?

Kb 8 hónapos volt a fiam amikor megismerkedtünk az anyukával és a kislányával.

A délelőttöket töltöttük együtt általában.

A kislány elég vehemens volt akkor, a kisfiam még akkor nem tudott járni sem, ezért mindig csak távolról figyelt, nem mert közeledni, a kislány sokszor megütötte. Persze már akkor is szólt az anyuka a kislánynak hogy nem szabad , simogatunk stb de akkor még eredménytelenül.

Sokszor hármasban találkoztunk egy a fiammal egyidős kislány társaságában is a játszótéren.

A lányok egymást is "verték" ha valami ellenkezés volt vagy nem tetszett nekik valami. Nem kifejezetten a kisfiamra éleződött ki ez a harc. Egymassal es mas gyerekekkel is ment a hajtépes, póló rángatás stb és ugye a fiam is ott volt harmadiknak aki ha elvett tőlük egy játékot akkor ő is kapott.

Most kezdte a fiam ugye ezt pár hete hogy ő is megy és ha elvesznek tőle valamit vagy ingerült lesz mert nem engedünk valamit akkor megtépi , megrangatja stb

Volt hogy csak futólag találkoztunk az anyukával és a kislánnyal a boltban. Akkor a gyerekek mindig megörülnek egymásnak. Megöleli a fiamat, a kisfiam simogatja a kezét stb

Aztán ha elválnak útjaink jön a hiszti.

Ebből nyilván arra következtettem hogy szeretnének egyébként együtt lenni.

Mindig nagy öröm és lelkesedés van ha találkozunk.

Aztán időközben jön a harc és a sírás.

Nyilván ha azt látnám hogy nem érzi jól magát ha velük vagyunk stb akkor nem találkoznánk.

De ha nem ezzel a kislánnyal van együtt hanem egy másik gyerekkel, ott is ugyanúgy megy az adok kapok.

Ezért azt gondolom ezt a problémát meg kell oldani és nem elzárkózni 4 fal közé.

Lehet hogy ez a kislány volt a kiváltó ok, nem tudom, de jelenleg a kislány már "kinőtte" ezt. Nem bántja a kisfiam.

De ha nem találkozunk vele, akkor más gyerekekkel megy a harc. Illetve velünk is.

Ezt elmondtam a védőnőnek, mert nyilván nem akarom ezt ráhagyni

Ő annyit mondott életkori sajátosság, illetve hogy vannak gyerekek akik annyira tele vannak energiával és pörögnek stb hogy az érzéseiket, legyen az szomorúság, öröm, vagy szeretet egyszerűen így képesek kifejezni, és hogy erről majd leszoknak ahogy nőnek,de nyilván magyarázzam el neki azért mindig hogy ilyet nem csinálunk mert fájdalmas stb

És nyilván ezeket meg is teszem.

Ezért is kérdeztem hogy ha esetleg volt valaki hasonló cipőben hogy kezelte azt vagy hogy oldódott meg, vagy tényleg csak várjak ki stb

Mert nem tudom

Egyáltalán nem hagytam soha hogy bántsák

Mint írtam is korábban, nagyon sok támadást kivédtem már

És én is elmagyarázom a kislánynak vagy bárkinek hogy ezt nem szabad és csúnya dolog .

Soha nem hagyom őket egyedül de van hogy másfelé nézek, vagy beszélnek hozzám stb és nem látom időben

Persze akkor közbe avatkozom .

Nem vagyok rest rászólni sem más gyerekére sem a sajátomra ha kell.

Csak eddig eredménytelennek érzem

Illetve az van hogy a fiam most lendül bele a kislány meg már tudja hogy ezt nem szabad.