Akinek ordít az autóban a babája, hogyan oldja meg, amikor muszáj kocsival menni valahová?

Második válaszoló vagyok.Addig míg nem tud önnálóan ülni nem szerencsés ülésre váltani.Addig vhogy ki kell birnotok tudom nem könnyü.nekem múltkor Félegyházától Dabasig üvöltött a kocsiban persze autópályán semmi nem érdekelte másnap vettük meg az ülést.ebben ugy el van mint a befött.türelem.....

Te jó ég, arra nem gondoltatok, hogy valami nem jó neki, kényelmetlen, unalmas stb? Nem minden sírás hiszti... Remélem sikerült rádöbbenni erre a rendkívül bonyolult tényre ezalatt a néhány év alatt, ami a posztok óta eltelt. Elnyomni zenével amikor ordít, úristen, minek az ilyennek gyerek???? Kicsit jobban oda kellene figyelni és megoldani a tényleges problémát, de gondolom az túl megterhelő lett volna. Nekem most kicsi a gyerekem, és volt gond altatással, babakocsizással is, és mind mind megoldható volt egy kis odafigyeléssel. Remélem aki még lesz olyan "szerencsés" és rátalál ezekre a siralmas "tanácsokra", erősen tud majd szelektálni, mert gusztustalan, ahogy visszaéltek a szülői felsőbbrendűségetekkel és a gyerek tehetetlenségével. Ők csak sírással tudnak jelezni, tudjatok már szelektálni mi a hiszti. A sírni hagyás erős stressz a babáknak!!! Szánalmas...

Kedves Utolsó, arra nem gondoltál, hogy a szülők NEM jókedvükben csináljak, amit csinálnak? Nyilván alapesetben nem hagynák sírni a gyereket.... Örvendetes, hogy te ki tudtad találni, mi a baj és valószínűleg így meg is tudtad oldani a helyzetet. Biztos csak felüleltesen olvastam, de nem láttam, milyen praktikák váltak be, csak a savazast... Szívesen venném, ha megosztanád, én pont ebben a cipőben vagyok. A fiam csak attól nyugszik el, ha kikerül a hordozóból, most már a gyerekülésből. Szerintem nyilvánvaló, hogy menetközben nem veszem ki, de amúgy meg sír. Nem érzem magam szánalmasnak, hogy “hagyom”, hiszen igenis vannak helyzetek amikor kell menni autóval. Kérlek, oszd meg, mivel oldottad meg a helyzetet, hátha másnál is beválik. Köszönöm

Kedves Legutolsó! Feleslegesnek éreztem tanácsokat írni egy 1000 éves poszthoz, ezek a gyerekek már nagyok, valószínűleg túl vannak ezeken a gondokon. Nyilván nem jókedvében hagyja senki sírni a gyerekét, mert a gyereksírás alapvetően idegesítő, így ha másért nem is, emiatt biztos zavarja, aki hallgatja. Amíg a gyerek ordít, felhangosítja a zenét? Még mindig nagyon szomorú, nem vesz róla tudomást, szintén. Persze hogy nem sír egy idő után, az árvaházakban sem sírnak a gyerekek, mert hamar rájönnek, hogy felesleges, nem jön segítség. Nem azért hagyják abba, mert már jó nekik az a dolog, vagy megszokták. Azért hallgatnak el, mert megtanulják, hogy nincs kire számítani. Sajnálom, hogy ezekkel bármilyen formában is azonosulni tud egy szülő. Nálunk amikor a kisfiam sírt az autóban a lehető legminimálisabbra csökkentettem az ilyen utak számát. Van tömegközlekedés, sétálni is lehet ha nem távoli a cél, a ha menni kell hát menni kell elv nálam csak a legszükségesebb helyzetekben játszott. Amikor mentünk mellette ültem, igyekeztem lefoglalni. A helyzet idővel megoldódott, már szeret autózni, mert kilát az ülésből. Ezért írtam, hogy nem az ordítást kell elnyomni zenével meg fülhallgatóval és nem ignorálni kell mintha nem létezne. Lehet unatkozik, le kell foglalni. Lehet nem lát ki, ez zavarja, kipróbálni egy másik gyerekülést. Anya hiányzik, időnként megállni és kivenni. Olvastam olyat, aki útközben tudott szoptatni és attól nyugodott meg a kicsi. Kísérletezni kell, próbálkozni, nem leszarni. Ettől még az én gyerekem is sírt, amikor nem találtam meg a megoldást, de teljesen más, ha látja az odafigyelést, törődést, mintha nem veszünk róla tudomást. Ég és föld a két helyzet. A gyerek ugyanúgy sír, csak a szülő nyugtatása nélkül teljesen magára hagyva. Ezek a megoldások amiket a fentebbi anyáktól olvashattunk csak és kizárólag az ő problémájuk megoldására irányult. A hozzáállás a lényeg.