Miért kell úgy gyereket vállalni, hogy valaki magát sem tudja eltartani?

Valaki adjon már rá magyarázatot.

Testvérem (22), májusban szült úgy hogy semmi munkája sem volt, neki és a párjának sem. Ez mai napig így van, a (volt) párja anyjánál laknak. Időközben csináltak egy rögtönzött házasságot is, most kiderült “válnak”. Én ezt komolyan nem értem hogy miért kellett így babát szülni. Főleg hogy a volt párja akivel franc sem tudja mi van, csomószor veszekedtek, tehát egy se veled se nélküled kapcsolatban éltek mindig is.

Most hogy már nincsenek együtt (válás még nem történt meg) ugye a koma mondta hogy hát akkor el lehet menni.

Még nem költözött el, de nyilván kihez jönnek mindennap. Hozzánk, már volt róla szó hogy ideköltöznének. De basszus hova? Mi sem egy nagy házban lakunk, panel 2szobás. Egyik a szülőké másik az enyém. Az enyém nemrég lett felújítva sajátoénzből nagyon nem szeretném ha miattuk átpakolnàm a fél szobát.

Mivel még nincs költözés, hozzánk jönnek mindennap kajálni, tvzni, gépezni. Nagyon tudok neki örülni, mert én belefizetek a költségvetésekbe ő meg sehol semmi. A másik meg tanulnék, de hogy ha a gyerek sír állandó jelleggel. És még én vagyok leszidva ha szóvá teszem.

Mondtam anyának hogy ezt miért hagyja, igazán összeszedhetné már magát. De nem érdekli, azt mondja hogy ez van így alakult. Hát nagyon jó.

Mit gondoltok erről? Meg mit tennétek a helyembe?

(Elnézést hogy hosszú lett, ki kellett írni magamból….)