Érezzétek már úgy, hogy irigykedtek sőt szinte már haragudtok mindenkire, aki nem ebben a mókus kerékben van ?

A napokban pont szembejött velem egy idézet:

"Mert az igazság az, hogy a szülés utáni első néhány év nagyon messzire elszakít attól, aki valaha voltál - de aztán újra összerak azzá az emberré, akivé válnod kell."

Ez annyira igaz. Ez a SZOLGÁLAT csak a gyerkőc első 2-3 évében tart. Probléma, feladat, szervezés, stb. kitart továbbra is, de nagyon sokat javul a helyzet, amikor az ember visszamegy dolgozni, emberek közé megy és embernek érzi magát újra. Neked ez most nem adatik meg és bár sokan nekem eshetnek eme kijelentésem miatt, idővel a nagyiknak is "le lehet passzolni" a gyerekeket pár éjszakára, vagy elmennek táborozni, barátokhoz pizsipartizni, stb. ami nagyon sokat számít majd. :)

Bár közhely, hidd el pár év múlva tényleg vissza fogod sírni ezt az időszakot, amikor ilyen picikék voltak és cukik.

Nem tudok mást mondani, minthogy kitartás! Addig is pedig ha segítség érkezik, azt el kell fogadni! :)

"csak ez az élet igazi értelme, és nem lennék Balin láblógatva boldogabb"

A balis opciót próbáltad már amúgy?

EDIT: ahh hagyjuk, a többi kommented alapján tipikus gyerekbe belebuz..uló anyuka vagy, aki csak a gyereknevelésben érzi magát komfortosan. Mondom ezt úgy, hogy nekem is van két gyerekem. Mégsem érzem azt, hogy ők lennének az életünk egyetlen értelmei. Ahogyan azt sem gondolom, hogy az ember létezésének az az értelme, hogy szüljön jobbra balra, aztán erre verje magát. Próbálod előadni a nagy boldogságot, de borzasztó gondolkodás ez.