3 hónapost érdemes külön szobába tenni?

Nem leszek népszerű...

Csak az ember az, aki cca 100 éve a magatehetlen (gondolok itt tényleg az első fél-1 évre) "kicsinyét" magától, a biztonságot jelentő testközelségtől elszeparálva altatja. Figyelmen kívül hagyva a gyerek biztonságérzethez kapcsolódó igényét. Mindezt a gyerek számára még inkább értelmezhetetlenül: vagyis nappal minden igényedet kielélgítem, de éjszaka ne zavarj.

Érdemes elolvasni ezt a cikket és átgondolni, hogy ők "csak" majmok, egy emberi lénynek mit okoz ez, akinek sokkal összetettebb a lelki világa.

[link]

Aki kevésbé szeret olvasni, annak 10 mondatban:

[link]

Nem gondolom azt, hogy az ágyunkból kell oviba mennie a gyereknek - mondjuk én arra sem nézek ferde szemmel -, viszont hogy egy csecsemő első hónapjaiban, évében megfosszuk a 0/24-es biztonságérzettől, az biztos vagyok benne, hogy visszaüt. Csak az emberek többsége nem mélyed el a témában, és el se tudja képzelni hogy ennek lehetnek káros elemei, hisz nincs instant visszacsatolás. Sőt mivel sosem steril egy gyermek fejlődése, így nagyon könnyen ignorálni lehet az esetleges anomáliákat, ráfogva valami másra.

Én megmondom őszintén, hogy külön szoba párti vagyok. Az én kisfiam 7 hónapos, ha nem lenbe ilyen pocsék alvó, min. 5 kelés éjszaka.. és nem szopizik 😏,akkor már áttettük volna, mert tudom hogy később még nehezebb. De sajnos ő sem nappal, sem éjjel nem alszik jól, őt minden idegrendszeri érés+ fogzás hetekre megvisel. :(

Szóval ha nálatok nem volt gond az alvással, szerintem nyugodtan tegyétek át. Mondjuk 3 hónapos még nagyon pici, lehet őt is megviseli msjd a mozgásfejlődés, még nem tudni.

# 11

Ez így nagyon sarkos az alvásra kihegyezni azt, hogy amúgy sosem kap szeretet a kismajom.

Egy részről, a baba szükségletei ki vannak elégítve, ha felkel, anya megy és megnyugtatja akkor is ha a másik szobába van, más részről egész nap együtt van ‘szőranyával’ a gyerek. Szóval ezt a sztorit nem lehet ráhúzni az együtt alvásra. Az én véleményem az, hogy külön jobb a gyereknek, nem zavarodik össze, hogy hol a helye, sőt szeretni fogja a kis kuckóját.

#17 Igen, sarkítás. Mivel minden kísérlet sarkítás, mert egy bizonyos viselkedésre hegyezik ki, egy steril környezetben.

De a lényeg, hogy az ember - attól, hogy civilizálódott (evolúciós szempontból) nem olyan régen - még emlős. Egy olyan élőlény, aki életképtelen utódot hoz a világra, aki az anyja nélkül elpusztulna. A legközelebbi rokonaink, a czimpánzok, orángutánok és gorlliák kölykei el se szakadnak az anyjuktól, amíg nem érnek abba a fázisba, amikor elkezdik felfedezni a világot. Szeretnénk azt gondolni, hogy mi emberek magasabbrendűek vagyunk...pedig az evolúciós igényeink egyáltalán nem különböznek az őseinkétől. Ellenben meg tudjuk magyarázni és mindig találunk magunknak visszaigazolást, hogy nincs probléma azzal, ahogyan csináljuk.

#13: nehéz elkézelni, hogy egy csecsemő nem tud aludni úgy, hogy valaki ott van mellette, csak egy külön szobában, a saját ágyában... Így én először abba az irányba indultam volna, hogy kizárjak mindent. És ha minden-minden arra utalt volna, hogy ez az igénye, akkor ehhez igazodunk. Mert a lényeg a gyerek igényeire hangolódni. Ám sokan a saját igényeik szerint alakítják a gyerekét és mondják rá, hogy azt a gyerek akarta.

18

Nem, nem minden kísérlet sarkítás, sőt. Itt nem erről van szó, inkább van szó az árva gyerekekről, mint az alvásról, és értem hogy evolúcióról beszélsz, csak a kisbabát ez nem érdekli. Ő az anyaméhben van, igazán fogalma sincs róla, hogy ö egy magzat, aki épp egy méhben van ahol kint van egy anya, aki majd ha megszületik kiságyba fogja rakni vagy a szülői ágyba és ő már tudja hogy neki a szülői ágyba jobb. A magzat a méhben elveszi ami neki kell, hall hangokat, az a kis világa, amiből kiszakad, van egy nagy trauma ami maga a születés. Ezután a babának teljesen megváltozik a világa, pl nem kap automatikusan enni, meg kell szokni hogy van nappal van éjszaka. De alapvetően ami szerintem óriási tévedés az az, hogy azt gondoljuk a hogy a gyereknek nincs szüksége arra, hogy egyedül legyen. Például alváskor a kezdetekben. Nem hinném, hogy a baba fel tudja fogni, hogy neki amúgy mennyire borzalmas a kiságyban, sőt! Neki nem anya karja hiányzik az első napokban hanem az anyaméh, innentől kezdve miért ne lehetne beleszoktatni a kiságyba ha amúgy nem lesz tőle semmi baja és amúgy egy idő után úgyis külön kell aludni, amit megnehezít az hogy be van szokva a szülői ágyba.

A másik a cicin altatás és bocsánat mindenkitől, de ellenzem. A baba minden olyan segédeszközzel való altatását ellenzem amit nem lehet hosszú távon (értsd évekig) fent tartani, és más nem tudja helyettesíteni. Pl cici, ringatás. Sokkal inkább találom hasznosnak pici korban a fehérzajjal altatást, cumit (amit amúgy aláhúznék 3x hullámossal, mert azt se tartom túl egészségesnek, de amíg nagyon pici mehet), illetve zene, meseolvasás, piros fény éjszakai lámpának. Mert ha ezekre szokik rá a gyerek, akkor az később sokkal hálásabb lesz konkrétan mindenkinek, a gyereknek, a szülőknek, a nagyszülőknek, a nevelőknek. Akkor miért ellenkezik mindenki tűzzel vassal ellene?!