Akinek autista lett a gyermeke leirná,hogy babaként hogyan viselkedett? Még akkor is ha volt bármi jel és akkor is ha nem!

Barátnőm kisfia erősen érintett autista. Babának nagyon nyugtalan volt, nehéz volt altatni. De kb. ennyi. 3 évesen vitték először kivizsgálni, mert még nem beszélt, de még akkor sem gondolt senki semmi komolyra. Utána mintha elkezdett volna visszafejlődni. Most 13 éves, és sajnos nagyon látszik rajta ránézésre is.

Az én fiam magasan funkcionáló autista. Ő is borzasztó nehéz kisbaba volt. Nem aludt csak napi 3 órát, kész zombi voltam mellette. Ő szopni sem tudott, ezt is hiába mondtam a gyerekorvosnak, nem érdekelte. Pedig nagyon sok tejem volt, de képtelen volt rá. Inkább tápszert kellett neki adni.

1,5 éves korban nem igazán lehet még amúgy észrevenni. A barátnőmnek és nekem is mindenki azt mondta, hogy semmi baja a gyereknek, csak anyuka ideges, és ezt érzi a baba.

18 hónapos kortól ki lehet tölteni az MChat nevű autizmus szűrőtesztet. Ez elég jól mutatja, ha autizmus gyanúja áll fenn.

Az autizmus megjelenésének kisgyerekkorban 3 fő megjelenési formája van.

1, korai kezdetű: születéstől fogva eltérő vagy/és lassabb fejlődés

2, plató típus: kb egy éves korig normál vagy közel normál fejlődés, majd a fejlődés üteme lelassul, egyre lassabban eri el a következő mérföldköve két

3, regressziv típus: normál vagy közel normál fejlődés után képességek hirtelen elvesztése jellemzi, jellemzően 1-3 éves kor között.

Miert kellett le pontozni?

Szerintem egy edesanya igen is eszre veszi ha a gyereke mas mint a többi. Vannak ketsegeim. Inkabb feleslegesen el viszem orvoshoz, mint tul kesön, autizmus eseteben a mielöbbi fejlesztes aranyat er!

A kerdesre valaszolva, az en babam kezdetektöl fogva mar a korhazban hasfajos volt, feszitette magat, naphosszat sirt, ölbe se nyugodott meg! A vegen mar zombi voltam! Mozgas fejlödes nagyon lassan indult be es lassan is haladtunk. Baba korban ennyi. A többi egy eves kor utan jött, de az mar nem a kerdesedre valasz mivel a baba kor erdekeli a kerdezöt :)

2 éves korától voltak jelek. Előtte csak annyi,hogy keveset gagyogott. Mivel 3 hetesen májbeteg lett, és 12x voltam vele kórházban, eleinte erre fogta az összes orvos,hogy visszamaradt. Voltak időszakok,hogy nagyon rosszul volt.

2 éves korától jött a sorba rendezés, közepesen súlyos önbántalmazás (arc,kéz kicsipkedése,hajtépés), óriási, 2 órás hisztik. Szótanuló könyvek, fotóalbumok nézegetése során meghatározott sorrendet kellett tartani, különben visítórohamot kapott.

Nehezen lehetett etetni kanállal,mert ha picit is lelógott az étel a kanálról, akkor is dührohamot kapott.

3 évesen még csak gagyogott (bababa tututu), én 20 hónapos korától hordtam beszédindításra és tsmt-ztünk is.

Először 20 hónaposan vittem szakértői bizottság elé, majd 2 ismétlés volt. Írtak ki neki fejlesztéseket a kórházban is meg a Pedagógiai Szakszolgálatnál is.

Kapott zeneterápiát a kórházban és tsmt-t, gyógypedagógiai fejlesztést és beszédindítást a Szakszolgálattól.

3 évesen ment bölcsibe, de egyáltalán nem beszélt és nem volt semmilyen késztetése a szobatisztaságra. Utánjelzés sem, úgyhogy a kórházban ráírták a papírjára,hogy inkontinens.

A bölcsiben levették róla a pelust, és megtanították, hogy pisilni kell menni.

3.5 évesen ment oviba,akkorra már gyengén kezdett beszélni.

A szobatisztaság kb 5 éves koráig úgy működött, hogy ha vittük,pisilt. Kaki este mai napig. Éjszakára 4 éves szülinap után vettük le a pelust.

Rengeteg foglalkozás,fejlesztés (mai napig) után ott tartunk most, hogy egy cserfes, nagyon okos , 120 feletti IQ-val rendelkező kislány.

Azt hozzáteszem, hogy bár 3 éves kora után szólalt meg, a Bóbita könyvet,mint utólag kiderült, már előtte tudta kívülről...

Magatartás problémák miatt még visszamarad oviba: a beilleszkedés nagyon nehezen megy, agresszív a felnőttek felé (oviban is,itthon is, Szakszolgálatnál is...)

Gyerekekkel most (!) kezd játszani, eddig állt az óvónő mellett. Igen,3 évig!

Mivel én is pedagógus vagyok, hamar vittem oda,ahol megfelelő segítséget kapott. De még így sem egyszerű. Nagyon okos,tényleg, olyan problémákkal foglalkozik 6 évesen,hogy a 0 páros vagy páratlan szám...de azt nagyon nehéz neki megmagyarázni,hogy ne üssön ököllel,ha ideges.

Mindent idejében csináltam, sőt 5 évesen magamtól megtanultam olvasni, mégis autista vagyok. Egyébként nem tudom megérteni miért ekkora probléma ez az állapot, hogy ennyien rá vannak izgulva. Nem minden autista életképtelen fogyatékos, illetve a nem autisták közt is van nem egy olyan ember, akiről inkább ne is beszéljünk, mert hülye vagy semmit nem ér. Be kéne már fejezni ezt a gusztustalan hozzáállást, mert nekünk autistáknak ez nem kicsit elveszi az önbizalmát és életkedvét.

Rengetegen vagyunk, akik felnőtt korban kapunk diagnózist. Nem biztos, hogy az orvosok, pedagógusok észreveszik. A szülők meg aztán pláne nem. Elavult szakirodalomból vett tüneteket felesleges lesegetni. Például a szemkontaktus és empátia hiánya is hülyeség. Nem vagyunk mi sem egyformák.

Elavult szakirodalom?

Inkább be kéne fejezni hogy felnőttként diagnosztizált aspik mondják meg hogy hogyan érezzék magukat a szülők.

Akit felnőttként diagnosztizálnak, annál nyilván nem olyan mértékű a probléma, hogy már ezen ragd a kormod a gyerek másfél éves korában.

Azért mert az új DSM szerint az aspergert is autistanak nevezik nem kellene az autisták nevében főleg nem a szüleik nevében beszélned, mint ahogy a szemuvegesek sem magyarazzak el milyen jó vaknak lenni!!!

7-es, azért vannak ráizgulva, mert masszívan tartja magát a babona, amit az itteni válaszok is erősítenek, hogyha korán észreveszik, akkor majd fejlesztik.

Nem fogják!!! Én egész kicsi korától mondtam a dokinak, a védőnőnek, hogy a gyerek furcsa. Hogy semmit nem alszik, nem tud szopni, és kész zombi vagyok mellette. Senkit nem érdekelt, már akkor minden az én hibám volt. Amúgy persze ettől még simán lehet, hogy tényleg semmi komoly baja egy gyereknek, mert hasfájós vagy bármi. De nem fogják kivizsgálni.

3 évesen vittem először a Pedagógiai Szakszolgálathoz, mert még a védőnő is azt mondta, hogy oda vigyem. Azóta én itt is mindig leírom, hogy ne vigyétek oda a gyereket!!! Ők azért vannak, hogy az óvodának, iskolának javaslatokat tegyenek, hogy hogy kell foglalkozni a gyerekkel. Nem segítség, bélyeg. Bár 3 évesen még papírt sem adtak, azt mondták el van maradva a beszédben, de majd én fejlesztem otthon, kaptam egy könyvcímet, aztán ennyi. Mert nyilván szakképzett gyógypedagógus minden szülő.

Amikor 5 évesen az óvoda küldte autizmus gyanúval, akkor már leírták, hogy kell neki logopédus, és annyi történt, hogy betették a pösze csoportba, ahova amúgy is betették volna! Iskolában 20 percet foglalkozott vele csoportban egy utazó gyógypedagógus. Persze mondják, hogy vidd olyan helyre, ahol van fejlesztés. Nincs olyan iskola. Okos, nem szellemi fogyatékos gyereknek nincs, viszont ha le van írva, integráltba sehova nem fogják felvenni, csak a körzetesbe.

Barátnőmnek súlyos a fia, őt 3 évesen már diagnosztizálták, és hordta is 5 éves koráig minden áldott nap fejlesztésre, de minek? Most 15 éves, nem beszél, nem szobatiszta, nem lehet 5 percre egedül hagyni. Sokra mentek a fejlesztéssel.

Szerintem az enyémet érdemes lett volna, de nem érdekelt senkit, és nem volt rá sehol kapacitás. Amit elértünk magán gyógypedagógusnál értük el.

Szóval ne aggódjatok, nem maradtok le semmiről, ebben az országban nem fognak senkit sem fejleszteni. Nézzétek meg, hogy mi megy az oktatásügyben, a neurotipikus gyerekekre sincs pénz, nemhogy a problémásokra.

Lepontozhatjatok a 9-est de teljesen ugyanezt tapasztaltam.

Csecsemokortol fogva gyanakodtam, mindig leraztak, hogy elsogyerekes tulaggodo maximalista (!) anyuka vagyok.

Aztán mikor masfel évesen még mindig nem beszélt meg egyéb furcsaságok, akkor már nem hagytam lerázni magam. Két évesen már elég jól látszott, hogy nem tipikusan fejlődik, akkor mindenki nagyon sajnált, jaj fejlesztés kell, és akkor kapott heti egy fejlesztést. Könyörgöm egy olyan gyerek akit évek óta tanítok köszönni annak mit segít heti egy fejlesztés?