Amikor egy síró babát felveszek ugyan, de mivel nem tudom megnyugtatni, ugyanúgy sir tovább, akkor az miért nem ugyanaz, mintha sírni hagynám?

Én továbbra is úgy látom, hogy nem a kérdésre kaptam választ. Ha éhes vagyok, és egyedül vagyok, ugyanakkora stressz az éhség, mintha valaki vigasztal miatta az én elképzelésem szerint. Látszólag ugyanaz az eredmény, lila fejjel ordít. Elfogadom, ha valaki azt mondja, hogy nem, ezért kérdeztem, de mindenki csak arra reagál, hogy etessem meg. A kérdésben az áll, hogy NEM TUDOM megnyugtatni, nem az, hogy nem akarom. Azért van ilyen szituáció, mondjuk elfogyott a tápszer, vagy pár órára más vigyáz rá, aki nem tudja mit kell tenni.