Mikortól lehet igazán kimozdulni a babával?

Én tartottam magamat ahhoz a régi "hithez", hogy amíg nincs meg minden kötelező oltásából legalább az első, addig semmi ottalvós buli. Ez alól kivételt képeztek a nagyszülők, ott azért ismerem a higiéniai feltételeket és otthonosan mozgunk. Addig tömegbe sem vittük, értek ezalatt bevásárló központot, vagy zsúfolt helyeket. Mivel nyári baba volt, viszont sokszor beültünk csak egy cukrászdába a férjemmel, vagy étterembe. Néha barátok is csatlakoztak. Két hónapos kora előtt én konkrétan féltem vele egyedül elindulni bárhova is, mondjuk én sem voltam túl jól testileg, így őszintén szólva túl sok kedvem sem volt ehhez. Hármasban viszont szívesen. Leginkább nagyokat sétálni jártunk, vagy a fent említett "üljünk be valahova". 5 hónaposan elutaztunk vele utószezonban Horvátországba kicsit kikapcsolódni egy hétre, jöttek velünk a nagyszülők is. Nagyon jót tett a környezetváltozás. Túrázni nem vágyunk (most lesz 1 éves), ha mennénk, akkor nagyszülőkre bízzuk. Régen nagyon szerettünk kirándulni, most inkább nagyokat sétálunk közösen.

Én szerencsésnek tartom magunkat, nagyon jó habitusú babánk van. Bírja az autót, a babakocsit, leteszem, elnézelődik, lehet mellette beszélgetni, elvigyorog mindenkinek, alig vártam, hogy jó idő legyen megint. Ha nem ilyen baba lenne, akkor őszintén nem tudom... Nyilván nem szívesen hagyja otthon mindig másra az ember a gyerekét és egy ordító baba mellett nem is lehet egy jót barátnőzni sem, úgyhogy nehéz kérdés. Nem lehet előre tudni hozzátok ki érkezik. Olyan már sosem lesz semmi, mint korábban, ez néha marha nehéz lélekben. Ha belegondolok, nálunk az első 2-3 hónap a túlélésről szólt igazából. Hogy szervezzük az életünket, hogy mindenkinek jó legyen... Utána, amikor már megvolt mindenkinek a saját kis szerepe, megszoktuk az új helyzetet, akkor könnyebb lett.

Aki gyerek után nem él burokban, nem zárkózik be, azt miért kell lepontozni?

Irigység?!