Nincs egy kicsit túlmisztifikálva ez a sírni hagyás?

Gondolok most arra a részre, hogy ilyenkor a stresszhormonok tönkreteszik az agyi fejlődését. Pl valaki beájul az ágyba mert egy hete nem aludt csak max pár órát, és nem kel fel a sírásra, akkor akaratlanul is sírni hagyta órákig. Vagy pl nem tudja kitalálni mi baja, cicit nem kér, tiszta a pelusa, nem fáj a hasa, ringatásra sem nyugszik meg, anya karjában is csak üvölt, akkor hiába vagyok ott vele, sír, stresszel, mert nincs megoldva a problémája. Értem én hogy feleslegesen ne tegyük ki ennek, hogy lerakom a kiságyba és nem is foglalkozom vele, hadd sírni, majd megunja, vagy kifárad, ez a hozzáállás szerintem sem jó. De így azok, akiknek mondjuk sirosabb gyereke van, vagy nem tudják azonnal megnyugtatni, lelkiismeret furdalásuk lesz, hogy hiába tesznek meg mindent, mégis sír és így nem fog fejlődni rendesen és stressztől.