Nincs egy kicsit túlmisztifikálva ez a sírni hagyás?

Olvass jobban utána.

Röviden, tömören ha foglalkozol vele, próbálod megoldani a problémáját és úgy is sír, sokkal alacsonyabb az a stresszhormon szint mintha csak feküdne az ágyban és sírna te pedig nem foglalkoznál vele.

Mellékesen én nem bírtam hallgatni amikor sírt, nem lett volna szívem otthagyni és mással foglalkozni.

Hát én nagyon remélem h csak túltolják, mert az én babám pont most sírta álomba magát mert hasmenésem volt.

Mire odaértem a cumisüveggel, bealudt.

De alapból sokat sír, mert nagyon igényli a testkontaktust. Nem tudom nem sírni hagyni, ha valamit muszáj megcsinálni.

Így is lemondtam már a fogmosásról, fésülködésről, evésről.

Sírni hagyás, amikor tudatosan nem reagálsz a síró babára semmilyen módon. Tehát fekszik a kiságyban, sír, te meg csak teszel veszel mellette, akár egy órán keresztül.

Ha épp vécén ülsz, ő sírni kezd, és közben még kiabálsz is neki, hogy mindjárt megyek, stb, az nem sírni hagyás. Az se, ha aludt az ágyában, felébred, megijed, de te épp a másik gyereket pelenkázod, úgyhogy 5 percig sír még, mert nem tudsz odamenni. Ilyenkor a felfokozott érzelmi állapotát lenyugtatja az anya reakciója, akkor is ha picit később érkezik, tehát a stresszfaktor megszűnik. Ha nincs reakció, sehogy, akkor marad tartós a stressz. És ehhez is ennek rendszeresnek kéne lennie. Tehát ha egyszer halál kimerülten átalszol egy sírást véletlenül (nem tudom ez mennyire lehetséges, az én fiam úgy bömböl, hogy lehetetlen aludni mellette olyankor :D), akkor se nyomorítod meg egy életre, ha máskor mindig reagálsz az igényeire.

Plusz én úgy figyeltem meg, hogy ez a gyerek fejlődésével együtt edződik. Mindig reagáltam a fiam igényeire, sose hagytam sírni, pedig az elején egyfolytában sírt, minden miatt. Hónapról hónapra egyre kevesebb dolog borította ki, most meg már az is elég neki néha, hacsak odakiabálok ha hallom, hogy nyöszörög, hogy mindjárt megyek. Tehát megtanulta, hogy jönni fogok, akkor is, ha épp nem lát, és nem borul ki olyan gyorsan és sokkal nyugodtabb.

Egyszeri "nem tudom azonnal felvenni, amikor sír, mert wcn vagyok"-tól nem lesz semmi baja. Viszont ha ez rendszeres, folyamatosan ismétlődő, akkor tök mindegy hogy mindig wc-n vagy csak, vagy tudatosan ignorálod, mert ugyanazt eredményezi.

Nekem a nagyon sírós korszakában sokat volt rámkötve. Igen, volt hogy ott se nyugodott meg egyből, de vele voltam, hallotta a hangomat, a szívverésemet, érezte a testközelséget.Orvos-Tóth Noémi írta az Örökölt sors című könyvében, hogy amikor a babák még ilyen picik, az anyák a babák kihelyezett agya, mivel az ő éretlen, fejletlen agya, még nem képes szabályozni a rossz érzéseit, ezért ezeket az anyának kell elhordoznia.

Engem hagytak sírni. Nem csecsemő hanem 2 éves koromban. Anya kórházba került, apám az éjszakai keléseimet úgy oldotta meg, hogy bezárt a másik szobába, ahol 3 éjjelt végig ordítottam(nem jött be egyszer sem).

Na Én egy borzasztó félénk, antiszociális ember lettem, megfelelési kényszerrel és soha de soha nem tudtam bízni a szüleimben, nem jó a kapcsolatunk sem.

Engem hagytak sírni, mert akkor az volt a divat. Anyukám mesélte, hogy borzasztó korszak volt az a babákra nézve, szigorú 3 óránkénti szopi, és sírni hagyás, egyrészt, hogy megtanuljon egyedül megnyugodni a gyerek, másrészt, hogy ne legyen elkapatva. Persze nem órákig, csak hogy nem kell rögtön ugorni a babára. Anya 20 éves volt, nagyon tapasztalatlan, és mivel egy könyvben is ezt olvasta, akkoriban a védőnő is ezt mondta, bekajálta.

Saját elmondása szerint nagyon szeretett volna ennek megfelelni, ezért gyakran próbálkozott vele, bármennyire is fájt a szíve, amikor sírtam. Azt mondja, ilyenkor mindig szólt, hogy mindjárt jön, csak ezt így kell csinálni. :D

Mivel nekem semmi gondom a kötődéssel, normálisan fejlődtem, jó a kapcsolatunk, inkább azt gondolom, hogy nem is inkább a sírás maga, hanem a hozzáállás lehet káros, ahogy a többiek írták. A szeretet, aggodalom, ráhangolódás, igyekezet fontosabb, mint hogy dekára mennyit sír egy baba.