Miért sírhat a déditől?

1,5 éves lányom viszolyog az egyik dédijétől. Relatíve ritkán látja, de a 3-ból csak 1 dédivel találkozik nagyjából kéthetente egyszer, a másik kettőt jóval ritkábban látja, mégis, az egyiktől fél, a másiktól nem.

Amelyiktől fél, az idősebb, kevésbé jól karbantartott dédi. Imádja a lányomat, mindig kedvesen fogadja, mosolyog rá, felvenné, kényeztetné, de a lányom valamiért fél tőle, pedig nem adott rá soha okot. Karácsonyi időszakban másfél hónapot a nagyszülőknél lakott kórház utáni rehabilitáció miatt (nehezen járt), így akkor többet találkoztak, de mégse enyhült meg. Persze nem erőltettük, a dédi is elfogadta és csak távolról nézte, de nyilván rosszul esett neki.

Ma szintén találkoztak egy rövid autóút erejéig, a dédi beült hátra mellé a kocsiba, nagyon örült neki, kedvesen fogadta, a lányom mégis keserves sírásban tört ki, alig lehetett megnyugtatni.

Rossz látni, hogy ennyire fél tőle, és hogy ez rosszul esik a dédinek.

Másnál is volt ilyen? Mitől lehet, ha nem adott rá okot? Lehetséges, hogy a rossz egészségügyi állapotát érzi, és ez taszítja, vagy ez butaság?