Hova lettek a baratnok ?Mas is egyedul erzi magat miota otthon van a babaval? Mintha megszuntem volna letezni minden baratnomnek ..

Nekem se sok barátnőm volt/van. Volt egy munkatársam de vele csak a munkahelyen beszéltünk, viszont bármiről bármikor. Egyszerre lettünk terhesek,amióta otthon vagyunk mindketten havonta egyszer írunk egymásnak, hogy mizu de ennyi. Azt hittem jobban fog keresni.

Van egy barátnőm suli óta, mióta nálunk gyerek van azóta csak én keresem, néha néha ha hazajönnek, itt töltenek 1órát de ennyi. Nekik 5éve nem jön össze a baba, gondolom fáj a szíve kicsit miatta és közös téma sincs már nagyon.

Viszont megismerkedtem pár anyukával akikkel rendszeresen beszélünk, összejárunk és velük kezd kialakulni valami barátság szerű dolog.

Nekem határozottan az segített, hogy ezekkel az anyukákkal ismerkedni kezdtem, tudatosan kerestem az alkalmakat ahol tudok velük beszélni és elindítani az ismerkedést.

Én viszonylag fiatal anyuka leszek (25 éves), és amint bejelentettem a barátnőimnek a terhességet, elkezdték firtatni, hogy “ez most komoly?” Meg hogy “atyaég mi ezt tényleg terveztük?”. Nem hitték el, hogy engem már hidegen hagy, hogy mennyit buliztunk anno, nekik még ez a prioritás, én már máshol tartok, ezzel semmi probléma, érthető is, de szépen lassan elkezdtek lemorzsolódni, kb.egyik napról a másikra.

Szerencsére egy nagyon jó barátnőm megmaradt, annak ellenére, hogy nincs még gyereke, illetve szereztem egyet, akivel 2 hónap lesz a babáink között, de azért megmondom őszintén, baromi rosszul esett, ahogy kimondatlanul is lepattintottak és egyik napról a másikra megszűnt köztünk minden kapcsolat.

Mindenesetre van ezer más dolgom, ami leköt, a megmaradt barátok, a közeli családommal való szoros kapcsolatom és a párommal való kapcsolat segített ezt feldolgozni, úgy tekintek erre, mint egy leckére az élettől, megmutatta, mi a fontos, és hogy kikre számíthat az ember úgy igazán. Ez a lecke pedig mindennél többet ér szerintem. Próbáld meg te is így felfogni, és könnyebben megbarátkozok talán a helyzettel és nyitottabb leszel más barátságok kötéséhez. Kitartást! :)

3 És ez amúgy tök jó ha belegondolsz. A gyerekeknek is. Együtt lesznek bölcsisek, ovisok, iskolások és ha egy helyre is kerülnek, barátok lesznek, ez titeket is összeköt. Nekem a fiam már kezdte a bölcsit. Az egyik kisfiú akivel összejárunk a csoporttársa a másik meg a szomszéd csoportba jár. Ovit 3 anyukával is egyet szemeltünk ki😁

1 voltam

Ilyen velem is megesett.

Én otthon voltam depressziósan, babával és a legjobb barátnőm töltött fel képet, hogy elmentek a közeli tengerpartra (Nem Mo) a nem túl közeli barátnőivel. Nem az zavart, hogy elment a tengerpartra, hanem hogy még meghívást se kaptam. A férjem nagyon támogató, simán eltudtam volna menni ha meghívnak és én akarok menni, lehet kihozott volna kicsit a depressziómból, vagy a tudat, hogy gondoltak rám... jól esett volna.

Barátnők vagyunk azóta is nem az, de nekem se estek jól az ilyen dolgok bevallom.

Egyszerűen az élet alakul, az emberek pedig jönnek-mennek benne. Már gimi után távol kerültünk egymástól az akkori barátnőimmel. Nem csak fizikailag, lelkileg főleg. Akkor én azt éreztem, hogy mindenből kihagynak, majd ki is mondták, hogy úgy érzik ők ketten jobban elvannak, mint amikor hárman vagyunk. Számomra ez gyerekes és persze nagyon sokáig bántott, de aztán megtanultam, hogy nagyon kevés az az ember az életben, aki ténylegesen végig kísér az egész úton (nekem konkrétan a családon túl nincs ilyen). Ez segíti az elfogadást, ha egy kapcsolat megszakad. Megjegyzem a gimis osztálytalálkozón megállapítottam, hogy iszonyatosan kétfelé mentünk érzelmi, felfogásbeli értelemben, így valószínű idővel kimondatlanul is eltávolodtunk volna. Ennek így kellett lennie. Jöttek helyette mások és van aki már ment is. Én próbálok lazán hozzáállni. Kevés jó barátom van, de őket én is keresem viszonylag gyakran, programot kezdeményezek, nem csak a babáról beszélek, nem bántódom meg, ha valahova nélkülem mennek, hiszen nekem azért mindenre szervezni kell már, stb. Ha emellett valaki elfordul, vagy csak érezhetően nem kíváncsi már rám/ránk, akkor tudomásul veszem és előrefelé nézek. Az egyik jó barátnőm a legjobb volt egyetem alatt. Aztán szerelmes lett és 5 évre eltűnt. Akkor került elő, amikor teherbe esett, tragédia érte és valahogy megváltozott az egész kapcsolatunk. Újra teherbeesett és ezt már végig követhettem, ahogy ő is az én sorsom. Ő kisétált az életünkből, majd vissza. Ilyen is van. :)

Engem pl. nagyon bánt az, hogy a férjem egyik gyerekkori barátjáék fordultak el tőlünk ilyen mértékben, csak mert mi a gyerekesek táborába kerültünk, ők meg kimondottan nem szeretnének gyereket, 30+ évesen még mindig a több napos bulik kötik le őket. Mi ezekre az eseményekre érthető módon már nem megyünk, vagy max egy este, vagy csak a férjem, stb. Nekik ebből az jött le, hogy nem szívesen töltünk velük időt, a gyerekünkre pedig egyáltalán nem kíváncsiak semmilyen program kereteiben, így eltávolodtunk. Nekem nem volt sosem közeli kapcsolatom velük, de rossz látni azt, hogy aki a férjem mellett járt 35 éven keresztül, az egyszerűen felszívódott, mert más irányba fordult az életünk, mint az övék. Rá nem tudom azt mondani, hogy nem volt értékes baráti kapcsolat a férjem és a srác között, mert tényleg totyogós koruktól ott voltak egymásnak. Hát érdekes helyzetek ezek...

Próbálj új emberek felé nyitni, próbáld megtalálni a NORMÁLIS, hozzád hasonló anyukák társaságát, akikkel egy irányba halad az életetek. Nem biztos, hogy örök barátság lesz belőle, de a magányon biztosan enyhít az, ha legalább társaságban vagy! :)