Miért sajátítja ki a babát a nő magának?

Hát én nem sok férfit hallottam panaszkodni, hogy az anyuka miatt nem tud elég időt tölteni a gyerekével. De bármelyik apuka dönthet úgy, hogy el megy GYED-re és akkor ő van a babával.

Ahogy az sem jellemző, hogy hiszti rohamot kapna bármelyik anyuka, hogy ha a férje önszántából vigyázna a gyerekre egy teljes napot, amíg az anyuka azt csinál amit akar.

Plusz tapasztalat, hogy a férfiak előbb kiborulnak a sírástól, és sokkal több idő, amíg elkezdik felismerni, hogy mire van szüksége a babának.

Én értem a kérdező problémáját, bár szerintem azért nem általában jellemző a nőkre, inkább csak van egy vaskos réteg, aki így viselkedik. Adódik ugyanis egy szituáció, ahol hatalmát lehet gyakorolni. Ez az egész anyaság egy privilégium, sajnos van pár nő aki beleesik ebbe a hibába.

Gyakorló anya vagyok, a férjem simán dajkálta a kicsit órákig, pelusozta, cumisüvegből etette. Fel sem merült, hogy a gyerek csak az enyém, nem közös. Sajnos van ismerősi körben olyan nő, nem is egy, aki a férjét - és általában a többi családtagot - megfosztotta ezektől az élményektől és a tanulástól, mert a gyereknek ő az anyja és innentől ő dirigál. Egy nagyon szélsőséges példa közeli rokon, ahol nonstop b..sztatva volt apuka, hogy nem tud semmit "jól" csinálni, ki volt véve a kezéből a gyerek. Rokonok meg sem foghatták hetekig, utána is csak szigorú felügyelet mellett. Hozzá sem lehetett érni a Szent Elsőszülötthöz. A mai napig nem érti anyuka - ennek már 10 éve -, hogy miért nem akad semmi segítsége...

Hát én bármikor szívesen odaadtam volna őket, de az uram nem ugrált értük, ellenben inkabb bármit is elvégzett itthon. Ahogy nagyobbak, már egész más a helyzet.

Igaz az enyemek nem is voltak el vele pár hónapos korukig. Persze ez egy ilyen ördögi kör.

Ettől függetlenül a szülés utan pár hetig az anyuka speciális hormonális állapotban van, a természet a babára gondozásra hangolja, érzèkenyebb, illetve egységként működik a babával. Sőt el kell gyászolnia azt is hogy elvesztette a testéből a magzatot, akinek a mozgását hónapok óta érezte. Alapból èn 1-2x pityeregten ezért és gyorsan kárpótolt a karomban lévő újszülött, de akkor is ez is van.

Ő sokkal szorosabb kapcsolatbab volt vele hónapokig mint Te. Persze ez nem a Te hibád és érthető, ha most pont emiatt Te is vágysz a "részedre", de ha az első pár hétbeb vagytok, akkor legyél türelmes.

Persze ha egy pár hónapos/éves gyerek, akkor azért nem normàlis jelenseg, ha elzárja előled az anyja.

Hetes, szerintem meg nem. Nem a köldökcsonkos újszülöttet akarta dajkálni senki, és nem is a kétszáz kmről felutazó rokonokról volt szó, hanem akikkel napi kapcsolatban volt a kedves édesanya. Pl. a gyerek utolsó élő nagyszülője, aki a másik unokát pár hetes korában simán ellátta lévén hogy egy háztartásban éltek. Nyilván nehogy kézbe vegye már, a másik unokát fenekét csak órákat cipelte ha arról volt szó... A nagyszülő-unoka viszonyon is erősen látszott később a különbség. Meg később úgy az egész rokonsággal megalapozta ez a hozzáállás (is) a kapcsolatot.

Tudom hogy ez szélsőséges példa, de igen, van ilyen. És enyhe esetekből jóval több, csak azért nem vesszük észre, mert nőként, anyaként normálisnak tartunk adott fokú kisajátítást. A kezdeti időszak az egész család számára meghatározó, de minimum kívánatos az apa aktív bevonása... És kár tagadni, de tényleg vannak nők akik nem veszik észre, hogy nemcsak ők lettek anyák, de egy apuka is született közben.