Buta kérdés lesz😅 attól félek hogyha megszületik a babám és a kórházban leszünk pár nap..csak sírni meg sírni fog...valaki csak fog segíteni nem?

Miért kellett lepontozni azt a valaszomat hogy a csecsemosok bunkók? Benne vagyok számos olyan fb csoportban ahol közzé tesznek statisztikákat arról, hogy milyen körülmények vannak a magyar szuleszeteken.

A statisztikák és a szüléstörténetek ismeretében több nőt megaláztak a szülés utáni kórházi tartózkodása alatt, mint amennyit nem..

Miért elképzelhetetlen, hogy engem megaláztak és nem az a tapasztalatom, hogy készségesen segitettek? Miért nem hasznos válasz ez, ha erről is szó esik és ezáltal a kismama felkészül erre is? Engem pl igenis felkészületlenül ért az, hogy végigcsináltam egy 22 órás hüvelyi szülést aztán megaláz egy rakat vadidegen kiégett ápoló, csak azért mert segítséget mertem kérni. Semmi extrát amúgy, csak hogy segítsen atoltoztetni a babát. Nekem se kisebb testvérem, se senkim akinek a kisbabáját FOGHATTAM volna, nem hogy oltoztessem, szoptassam, ellássam. Többet segítettek a több gyerekes anyák akikkel egy szobában voltam, mint azok akik elvileg dolga lenne. Megertem őket valahol, nekik mi csak egy újabb frissen szült béna anyuka vagyunk, plusz kevesen vannak, sok a munka de én is egészségügyis vagyok, kórházban is dolgoztam ágy mellett egy jó ideig és láttam sokmindent. A kiszolgáltatott emberekkel (legyen az beteg vagy egy frissen szült anya) nem szabad úgy bánni, ahogy bannak ma Magyarországon számtalan gyermekágyas osztályon bannak.

De persze pontozzatok le, ne is szóljunk annak aki még nem tapasztalta. Majd megtudja amikor egy kiégett csecsemos közli vele a melleit paskolva, hogy "jaj anyuka ezzel a mellel nem lehet életben tartani egy kisbabát"

Én azt nem értem, hogy miért tűri ezt feltétlenül minden anyuka? Simán visszaszólnék hasonló helyzetben, hogy hát ez sajnálatos, adja kölcsön az övét.

Mindenkinek meg lehet találni a maga nyelvezetét nem kell meghunyászkodni, mindent magunkra venni és befordulni... Egyrészt. Másrészt meg ha valaki a mai világban úgy kerül kórházba, hogy fogalma nem volt arról, hogy vannak flegma dolgozók, akkor az nem tudom melyik világban él. :)

Igazad van persze, készüljön fel mindenki, de én azért a védelmükre kelnék, mert nekem volt nagyon jó tapasztalatom és szerencsére több jó tapasztalatom is volt!

Én pl. nem tudtam, hogy fel kell készülni lelkileg is erre. Életemben nem voltam előtte korhazban. Másrészt én nem tudtam visszaszolni mert nagyon kiszolgáltatva éreztem magam az elsonel.Szerintem, mindenki mas és más a reakciója. A másodiknál én is kialltam magunkért és elküldtem a francba őket de ettől még az első előtt jól jött volna ha valaki szól.

De igen, persze én vagyok a hibás amiért hagytam. Aldozathibaztatas. A megerőszakolt nő is "minek ment oda" "minek volt kihívó"

Az anya is minek hagyja, miért nem él ebben a világban ahol az a helyes értékrend, hogy úgy menjél be szülni hogy lelkileg készülj fel, hogy megalaznak majd ha akarod ha nem. Aha..

Nem mondtam, hogy hibás vagy. Azt mondom, hogy a médiától kezdve a facebook csoportokon át az összes fórumon ezt lehet olvasni. Nem csak szülésnél természetesen. Ezért mondtam, hogy aki ezzel nincs tisztában, az nem tudom melyik világon él.

A mondandómat is magadra vetted, pedig igazán nem sértésnek szántam.

Azt viszont lássuk be, hogy nem kell egységesen leírni minden eü dolgozót, mert vannak rendesek szerencsére bőven.

Persze. Írtam is, hogy tisztelet a kivételnek. Van itt is kedves csecsemos, sőt... A másodiknál már azért egész más volt a közeg a sok panasz miatt. Valtoztattak, javult a színvonal.

Magamra vettem persze, mert azért ez egy nagyon nehéz időszakot hozott magával nálam. Ma is összeszorul a gyomrom ha eszembe jut. Konkrétan szerintem ez a pár nap volt az oka TOBBEK KOZT annak, hogy elég keményen depis lettem a nagy születése után.

Én nem a húszas eveimben szültem a gyerekeimet hanem inkább a negyvenhez közel, így nem vagyok annyira közösségi oldalas ember. Persze a szülés után, jól jött a támogató közeg és a sok fiatal anyuka elmondta, hogy vannak ilyen csoportok, be is lepkedtem ide-oda, de sokszor ott is egymás piszkalasa ment, így szépen ki is léptem idovel. Aztán amikor a masodikkal terhes lettem már negyven voltam, továbbra is nehezen nyitottam ezek felé a közösségek felé, viszont akkoriben kezdett el komolyabban foglalkoztatni az otthonszülés, akkoriban kezdtem el foglalkozni azzal, hogy szeretném maskeppen megélni a második gyerekkel a gyermekágyas időszakot meg a szülést is. Akkoriban ismerkedtem meg a szülési terv fogalmával vagy éppen a szülészeti erőszak fogalmával, vagy akár azzal, hogy léteznek gyermekágyas segitok. Tudatosan kerestem olyan közösségeket ahol támogatóak ebben. Aztán az otthonszulest elvetettem, mert az nekem nem menne, de legalább kerestem olyan kórházat ahol jók a visszajelzések és elérhető közelségben van. Aztán sajnos a második rohamos szülés lett és visszakerültem uoda ahol az elsőt szültem. De sokkal magabiztosabb voltam. Eleinte, persze én is magamat hibaztattam, hogy miért nem tájékozódtam az első előtt is, de én max ide jártam fel akkor is, és fbon először babás mamás csoportba akkor léptem be, amikor a nagyobbik gyerekem 4honapos volt. Elég ehhez idősebbnek lenni szerintem, nem feltétlen kell csukott szemmel járni.

Ott ahol én szültem Nem voltak segítőkészek sajnos…

A másik szobábòl áthallatszott a baba sírás, de egyikünknek sem az jutott eszébe, hogy ilyen meg olyan szar anya vagy hasonlòk. Én kb 1 òra után átkopogtam és megkérdeztem tőle, hogy tudok-e segíteni. Az anyuka egyből mondta, hogy a csecsemősök folyton lerázzák, első babája és szegény nem tudta rendesen cicire rakni. Èn segítettem Neki, utána elringattam a kezemben a babáját miközben ő sírt az ágyon. Körülbelül 2 òrát aludt a kezemben a pici , közben az anyuka is megnyugodott és nem győzött köszönetet mondani.

Ezt a kis sztorit azért írtam le, mert senki nem fog téged szar anyának gondolni ha nem megy minden elsőre!!Ne aggòdj :)