Hogy van időtök a háztartás vezetésére gyerek mellett?

Nincs kertem nincs oszi dekor kajat sokszor rendelek dolgozom (bolcsis de folyton itthon van es vele kell)

Es nekem a takaritas fontos igy az megvan mindig de cserebe en ritkan fozok mert az utalom

Senkinek nincs ideje mindre

Mindenki enged vmibol

Szerintem nem szégyen segítséget kérni. Én pl. rendelem az ebédet, a férjem is azt viszi, nem tartom szégyellni való dolognak, hogy csak hétvégente főzök. Nyilván hozzátáplálásnál, ahogy haladunk előre ez majd valószínű változni fog. Szerintem baromi sok időt megtakarítok ezzel.

Mi pl. szeretünk nagyokat sétálni naponta kétszer, így nyilván ez az idő is abból megy el, amit a háztartással tölthetnék, de inkább töltök a családdal időt, mint súrolom a fürdőt. Hétvégén takarítunk, mindig is megvolt mindkettőnknek a feladata, ez még mindig ugyanígy van. A férjem megcsinálja az övét, addig én babázok, utána én csinálom az enyémet, ő foglalja le. Így minden halad pikk-pakk, mint korábban, csak nem párhuzamosan megy, hanem egymástól eltoltan.

Illetve hétköznap a robotporszívó jár kétnaponta kb., ha valamire úgy látom már nagyon ráférne mégegy tisztítás, akkor azt beütemezem délutáni alvás időre.

Nagyon szeretem a rendet és tisztaságot és elfogadom, hogy sosem lesz már magazinba illő rend. Szerintem ez fontos. Ezen felül próbáljuk a gyerek dolgait a gyerekszobában tartani, nem mindenfelé szétpakolva. Nekünk is egyszerűbb megtalálni mindent és kupi érzetem sincs.

Akkor nyugodtam meg, amikor egyszer egy távolabbi barátnőmnél jártunk látogatóban. Ott már 1,5 éves volt akkor a gyerek, de az az eszméletlen kupleráj ami náluk uralkodott, valami sokkos látványt nyújtott. A dolgok teljesen logikátlan helyeken, szétdobált felnőtt és gyerek ruhák, mosatlan edények, légy lepte maradék kaják a pulton úgy, hogy már egy darab poharat nem tudna az ember letenni... Pedig tudták, hogy megyünk. Ilyenkor nem is tudja az ember, hogy hova nézzen. Próbál kedves lenni, nem bántóan felajánlani a segítségét, de mégiscsak zavarban voltunk. Ugyanakkora házban laknak, mint mi, ugyanakkor udvarral, ehhez képest viszont szerintem a mi házunk magazin címlapra kerülhetne. Ilyen szempontból valahol jó megosztani valakivel a nehézségeimet, hogy lássam más is ezzel küzd, sokszor már a tudat is megnyugtat, de akár segíthetünk is egymásnak. Ők pl. sosem éltek így, ha jelzi, hogy megcsúszott, nekem nem fáj átmenni babástól és segíteni kicsit rendbeszedni a dolgokat. Akkor sem, ha cserében én maradok el otthon valamivel.

Az elején sokszor hozott pl. a szomszéd néni sütit, gyümölcsöt, vagy egy kis főtt kaját. Apróság, de nekem annyira jól esett, hogy ennyire segíteni akar itt a kezdeti "válságban"... Ma már divat nem panaszkodni és mindent önerőből tudni megoldani. Azt felejtjük el, hogy nem vagyunk csodamamik és igenis néha úszik minden. Merjünk panaszkodni és elfogadni a segítséget!!!

Nálunk a férjem csinál mindent. Főz, mos, takarít. A mosogatás, teregetés és a rendrakás az én feladatom.

Eleinte azért volt így, mert császároztak, most meg már megszokássá vált, hogy mivel napi 24 órában én állok készen, ezért a ferjem csinálja a házimunka nagyrészét. Ezt csak így lehet csinálni gyerek mellett, hogyha apuka sem rest beleállni a házimunkába és a gyerekkel kapcsolatos teendőkbe.

Eskü ufónak érzem magam...

Se gépesítve nincs a házunk (itt gondolok robotporszívó, mosogatógép, szárítógép... ), se segítsegem nincs (férj reggeltől estig dolgozik, anyáék messze, anyóssal nem tartom a kapçsolatot).

2és fél a nagy, 1 hónapos a pici. Mégis van minden nap főttkaja, rend. Delután pedig szabad vagyok, csak a gyerekekkel foglalkozom.

Pedig 95m2 a házunk, 2000m2 az udvar.

Esküszöm meg szarul is érezném magam, ha a férjem a munka után meg hazajönne, azt felvenné a kiskötényt takarítani, mikor lenyegeben én most ezert vagyok itthon.

Tudom, le leszek pontozva, de én nagyon úgy érzem, sokan annyira elkényelmesedtek, hogy az durva. Nekem sosem esett le a gyűrű az ujjamról...

Nyilván ha visszamegyek dolgozni, változni fog a felállás, de én akkor is úgy gondolom, amíg a nő otthon van, ne legyen már olyan nagyon nehéz egy mosást elindítani...