Mitől lehet ennyire nyűgös állandóan? Életkori sajátosság?

1 éves lányom az utóbbi időben sokszor kibírhatatlanul nyűgös, a legapróbb dolgokért hisztizik, nyavalyog. Sokszor jól eljátszik magában, ha foglalkozom vele, akkor is jó a kedve, de amint más dolgom van, vagy nem az van, amit ő akar, vagy pl megbotlik, lehuppan a fenekére (akár szőnyegre, tehát tuti nem üti meg magát), képes öklendezésig hisztizni. Tépi a ruhámat, csimpaszkodik rám, taszigál... nagyon idegőrlő, nehezen viselem már, főleg, amikor kora reggel már ezzel kezd, és tudom, hogy az egész nap egy nagy rinyatenger lesz...

Könnyebb lenne, ha megérthetném, mi a baj. Fogai is jönnek lassan, nyilván az is fáj neki, ha vigasztalhatatlanul sír, akkor tudom, hogy az a baj, és akkor kezelem is neki, ami javít rajta. De amikor nem a foga, akkor mi? Idegrendszeri fejlődés? Mozgásfejlődés? Már önállóan jár, de nem 100%-ig stabil. Csomó mindent megért, utánoz, nagyon okos, figyel.

Rettentő akaratos, hozzá viszont érzékeny is.

Más gyerekének is volt ilyen időszaka? Dackorszak előszobája?