Lassan 5 hónapos babát folyamatosan kézben kell tartani - hogyan tudnám leszoktatni róla?

Konkrétan a hordozás elősegíti a mozgásfejlődést.

Az én hitem szerint csak jót tehetsz azzal, ha most nem teszed le és figyelsz az igényeire. Itt a legtöbbeknek ez az elmélet nem bejövős, így biztos le leszek pontozva.

Sokkal önállóbb, magabiztosabb lesz az a gyerek később - 3-4 évesen - akit "felkapdostak", akit "kézbe szoktattak", magyarán aki megkapta a testkontaktot, amikor arra szüksége volt. Sajnos ezt ma még sokan úgy értékelik, hogy a gyerek csicskáztatja a szüleit, ha ez van. Az nem ennyi idősen van. Annyi tény, hogy egy idő után nehéz a határszabás, ha a szülő nem látja, érzi, hogy mikortól lehet, kéne már. Olyankor lehet belecsúszni abba, hogy az ember fejére nő. Nem 5 hónaposan.

Hátra lehet kötni megfelelő eszközben. Csak az a feltétel, hogy a törzsét megtartsa hátrafordításnál. Ez 3-4 hónaposan menni szokott.

Ha egy segítő odafogja, korábban is lehet.

Még annyi hogy a hordozásnál az érzékelő receptorok, illetve az agytörzs olyan módon ingerlődik, ami segíti a mozgásfejlődést (pl fej és szemmozgások összehangolása, ízületi helyzetérzés).

A baba lekéretőzik, ha mozogni akar de vsz akkor is társaságkedvelő lesz.

Nekem a lányom onnantól lett nehezből könnyű baba, hogy mászni kezdett. Ő nagyon aktív, ingerkereső típus vsz szenvedett amíg nem tudott mozogni (nagy súllyal született és lassabb de normal mozgásfejlődése volt).

A kisfiam kb 2 hónappal gyorsabb, mint ő, 7 hónapos és mar hetek óta klassul kúszik, de ő így is igényli a jelenletemet. Ő mindig bújós baba volt, tényleg az ölelésre, puszira hajt,.míg a lányzóm a popót rázatta. Utóbbin már látom, hogy az átlagnal önállóbb, vagányabb csaj 2,5 évesen, igazán semmi hatránya nem lett a hordozasból, és a kicsiből is kezd kinőni egy bátor, nyitott kissrác.

Ne aggódj. Ezek a babák tudják, mi kell nekik. Egy korig abszolút a Te testközelséged a nyerő és ez így jó.

2es, egy 5 hónapos azt sem tudja, hogy ő egy önálló élőlény, nemhogy manipuláljon! Olyan 8-10hónaposan jönnek rá, hogy ők nem az anyjuk "részei", ekkor jelenik meg a szeparációs szorongás is.

Kérdező, a hordozás nagyon jót fog neki tenni, csak figyelj arra, hogy eleget legyen hason is. :) A nyűgösség lehet a fogak miatt is, de lehet, hogy épp egy matrica időszakát éli.

Akik szerint nem kell felvenni, majd megszokja, azok miért gondolják ezt?

Kitől kérjen és várja az igényeinek (ami itt jelen esetben a testközelség) figyelembevételét, ha nem a szüleitől? Ha a szülei sem teljesítik, az vajon milyen üzenetet rögzít egy életre egy emberben?

"Magányos vagyok és rémült, senki sem segít rajtam, de nem baj, majd megszokom, az élet az ilyen" - ezt az üzenetet rögzíti, #17

Valószínűleg akik ezt bátorítják, hasonlóan lettek nevelve, és nehéz ezeken a hozott mintákon túllépni.

17#

Ha esetleg nekem céloztad akkor orbitálisan félre éretted amit írtam.

Nem azt írtam, hogy egyáltalán nem kell felvenni a gyereket, de ha leteszed és sír társaságra vágyik. Ha leülsz mellé játszol beszélsz hozzá fogalkozol vele, ott vagy vele, de még is hagyod hogy gyakoroljon,ami ugye fontos,hogy az izmok fejlödjenek erősödjenek.

16# voltam

Jó, de ez a mellette játszás akkor jó, ha épp vevő rá a baba. Így en is "szoktattam" a gyerekeket, hogy amíg volt kedvük, addig lent voltak, illetve hogy egy-egy lèpest arrébb mentem, a szobaban pakoltam. De ez csak akkor működik, ha nem sír, hogy vedd fel, mert akkor az már nem a határok biztató tágítása.

Persze lehetetlen mindig elkerülni a sírast pl én egyedül fürdetek, altatok 2 kicsit az esetek többségében, de hát en minimalizálni igyekszem ezeket, és az utolsó megoldás, hogy na jó, most nincs más, sír picit. Ha egy mód van rá, hordozom, felveszem, tudok fél kézzel mosogatógépet pakolni kb bármit, hordozni, átstrukturálni a napot.