Fuldoklott a baba és leblokkoltam. Más is volt már így?

Elképzelhető,hogy idővel kapcsoltál volna de mivan ha késő lett volna? Utólag már hiába rágódsz ezen,örülj annak,hogy ott volt a férjed ,a baba jól van.

Én egyedül voltam vele otthon, amikor lenyelt egy vackot és hiába nem jártam tanfolyamra,tudtam ,hogy nem szabad ütögetni. Nem jött fel így sem,lenyúltam a torkán és azzal segítettem neki. Ilyenkor totál kikapcsol az agy de nem szabad kétségbeesni,mert lehet,hogy nincs ott segítség csak magadra számíthatsz. Nem buktál meg anyaként,tudom nehéz lesz magad túltenni ezen,de nem megoldás ha emészted magad,mert az kinek jó?!

Embere válogatja. Anyukám, húgom leblokkolós, én nem.

Ez szerintem nem változik, tapasztalat alapján.

Volt, hogy akkor kapcsoltak, hogy baj van, mikor már nem volt semmi baj, mert megoldottam. (húgom fia félrenyelt. Csak álltak ott, pedig a húgom ápolónő!!)

Az már inkább.. :)

Nyugi, legközelebb már hamarabb kapcsolsz, ha baj lenne.

Mivel ütögetted a hátát, nem blokkoltál le!

Ne emészd magad túl, nehogy túlféltő legyél! Annál nincs rosszabb.

Szerintem ez azért fejleszthető és idővel alkalmazkodsz.

Mikor életemben először nekem rontott egy kutya, annyira megijedtem hogy bepisiltem és lefagytam egy helyben (felnőtt emberként). Leírhatatlanul szégyelltem magam hogy ennyire nem tudtam semmit csinálni. Utána tudatosan próbáltam készülni. Jóval később, mikor már a saját gyerekem felé rontott egy kutya, olyan automatikusan cselekedtem mintha mindig is erre készültem volna és sikerült úgy elzavarni a kutyát, hogy nem okozott sérülést, csak ugatott meg megijedtünk.

Ez más példa, de a lényeg hogy a teljes lefagyásból eljutottam a cselekvésig, tehát legközelebb neked is jobban fog menni. Ne szégyelld magad, ez nem a te hiányosságod, csak nem szoktad meg a helyzetet.

Ez velem is megtortent, a ferjem nem volt otthon csak en a 3 gyerekkel, elfordultam egy pillanatra, es kozben a kislanyom szolt, hogy kek a baba feje. En is utottam a hatat, de nem tortent semmi, kozben ott allt a 3 eves meg az 5 eves gyerekem, gyorsan a szobajukba kuldtem oket,hogy ezt ne kelljen nezniuk. Probaltam belefújni a gyerek szajaba, hatha vmi tortneik, mivel levegot nem tudott venni, csak kilelgezni az a nagyon picit, amit meg tudott. Hivnom kellett a mentoket, mert aut hittem ott hal meg a gyerekem. De annyirq leblokkoltam,hogy fogalmam nincs mit mondtak a telefonba, en meg panikszeruen lenyultam a kisfiam torkaba es akkor ereztem, hogy egy kis levegohoz jutott. De az egész apró kis teste el volt ernyedve, borzalmas volt. Vegul be is vittek a korhazba es ott voltunk egy ejszakat.

Azt csak azert irom, hogy sajnos ennel rosszabb is lehetett volna es szerencse, hogy nem. A ket nagyobb gyerekem utana hetekig beszelt arrol, hogy azt hittek meghalt a kistestvérük. Eletem legborzasztobb élménye. Es mire kieertek a mentők az 5perc volt szoval osszesen nagyjából 7 perc az egesz, nagyon rövid idő de mégis ugy tunt mintha orakig kuzdottem volna a fiam eleteert.