16 hónapos fiammal nem bírok, mit csináljak másképp?

Pedig normális. Ilyenkor kezd ráeszmélni, hogy amit csinál hatással van a környezetére. Az is hatás, hogy felmérgeled magad. Neki meg tetszik, mert vicces fejet vágsz, az ő szemszögéből.

Én ilyenkor biztonságba helyezem (pl leveszem a pelenkázóról, leteszem a földre), hátralépek kettőt és rezzenéstelen arccal, semleges hangon elmondom neki, hogy ez fájt és megkérem, hogy máskor ne csinálja. Néha bejön, kizökkenteni, néha nem. De ez is normális. Ha elkezd miatta hisztizni, ott vagyok mellette (felügyelem, hogy ne tegyen kárt magában, mert ilyenkor dobálja magát) és meghallgatom, elmondom neki, hogy megértem, hogy dühös/szomorú/csalódott valamiért és elmondom, hogy azt épp miért nem engedtem. Nem emelem föl a hangom, csak ottvagyok. Egy idő után csillapodik, ilyenkor elkezdek neki dúdolni és a végére megnyugszik. Ilyenkor felajánlok neki egy közös, nyugis tevékenységet, pl könyv nézegetés.

Illetve nálunk még az ütögetés a menő ha nem tudja kezelni az érzéseit. Ilyenkor odaviszem a kanapéhoz és megmondom hogy ha mérges, dühös, feszült, frusztrált (lényeg hogy mindig megpróbálom megfogalmazni az érzéseit helyette, mivel ő még képtelen rá) akkor itt van, ezt ütheti. És elkezdem ütni a kanapét, amibe utána ő is beszáll, de általában már nevetve.

A bölcsi miatt meg ne aggódj! Közösségben legtöbbször másképp viselkednek a gyerekek.

Plusz ha megteheted érdemes addig vagy takarítónőt szerezni, aki segít, vagy bébiszittert hogy több énidőd legyen, amikor feltöktődsz.

Teljesen normális vuselkedés, és attól még mert a korának megfelelően van kezelve, nem fajul el a világ. Az nem itt kezdődik.

2-3 éves korig még nem tudják szabályozni ezeket. Simogatni akar, de üt, ha mérges pár pillanatra "visszafejlődik" mert nem tudja kontrollálni magát és emiatt csapkod mint babakorában, nem tudja, hogy ha harap az fáj, legalábbis ennyire, csak látja hogy anya vicces hangokat csinál, meg arcot vág.

Értelmes a 1,5 éves megért dolgokat, de nem ért még ok okozatot, nincs komplex tudása. Érti, hogy igen, nem, de a miértre még várni kell.

Nekem is ezt csinalják. Ikrek.. harapnak ütnek rúgnak. Nyitogatják a sütőt, piszkálják a a tűzhelyet. Majd később változik. En is hiába mondom el ezerszer ehy nap hogy nem szabad.

Tudpm ez nem segít, de nálunk is ez van.

Én ha nagyon nem bírok vele, akkor bekapcsolom a bogyó es babócat, kb.15 percre leköti. Addig pl.: el tudok mosogatni.

Nekünk sokat segített a toronyepites. Karikákat húz 1 fa rúdra es nagyon lekötötte.

Duplokat próbálja egymásba illeszteni, bar sokszor csak jobban felbosszantja magát mert nem sikerül.

Esetleg adj a kezébe zsirkretat es firkáljon papirra.

Ha főzök adok neki edényt es fakanalat, azt szokta püfölni.

Az jott be, ha nem tiltok, hanem elmondom neki, hogy tudom, hogy anyával szeretnél játszani, de mi lenne ha ezt meg ezt csinálná?

Illetve akkor figyelek rá mostmar ha jól viselkedik.

Eddig ha hisztizett akkor mentem oda, s neki csak annyi jott le, hogyha jól viselkedik akkor nem vagyok vele, ha rosszul akkor igen, ezért csinál okyan dolgokat amit nem szabad.(pl párkányba felmászik pikk pakk)..

Szóval mostmar ha szépen lefoglalja magát beszelek hozza, dicsérem, de ha földhöz vágja magát is hisztizik csak átlépek rajta es csinálom a dolgom. Rájön, hogy nem hat, ezért inkább olyan dolgot csinál ami helyes.

Mostmar a "nem" szócskát is igyekszem csokkenteni, mivel o is mondja h nem, de nevetve csinalja.

A "nem" helyett Azt mondtam neki amikor a sütőt fogdosta, hogy az "aú" forró.

Mostmar berögzült es ha elmegy mellette rámutat, hogy aú és megy tovább.

Nyilván vannak napok mikor semmi nem hat. Akkor leulok melle es képeskönyvet nézegetünk, vagy csak túlélünk. :D

Próbáld meg esetleg ezt a nevelési formát. Ne a negatívokat kiemelni, hanem a pozitívumokat. Hátha segít.

Sok sikert! :)

Nálunk is 16 hónapos, úton a dackorszak felé.

Harapd vissza. Komolyan. Én is haraptam kicsiként, hiába szóltak rám ezerszer.

Aztán apa ezeregyedszerre megunta és megharapott. Nem lett nyoma, épp csak annyira hogy érezzem.