Szoktátok sírni hagyni 6+ hónapos gyereketeket?

első vagyok: az utolsó 3 válasz nagyon tetszett. én is így gondolom.

Az enyém is "elkapatott" volt - állandóan hordoztam, vagy elöl, vagy hátamon lógott és az ilyen gyerekek egy idő után tényleg azt igénylik, hogy "tegyél le", nem pedig, hogy "vegyél fel". Az enyém is most 1.5 évesen oda jutott, hogy néha odajön a játszón, otthon "szeretet-tankolni" de különben elvan szépen nélkülem is. Már...

2.vagyok.Annyit tennék még hozzá,h bár ezért majd megkapom,ősanya,meg szuperanya meg kitudja mi minden vagyok,de úgy gondolom,h a saját gyerekem,akit én akartam,megérdemel annyit,h a 60-70-80-90-majd meglátjuk- évemből egyet-kettőt rááldozok.Pontosabban nem tartom áldozatnak,h ezalatt nem a saját dolgom az első,h ezalatt nem építek karriert,nem "valósítom meg magam",h igenis, a gyerek igényeit veszem elsősorban figyelembe.Persze,én is ember vagyok,de ennyi időt kibírok,h a második sorba szorulok.

De az is biztos,h aki nem ezt érzi legbelül,az nem is tudja csinálni,mert nyúzott,elkínzott,idegroncs lesz belőle.Úgyh mindenki azt az utat válassza,amit képes végigcsinálni.(És ebben semmi degradáló nincs,mert tény,h van aki jól érzi magát a háztartásban,és van aki nem.Ettől nem lesz senki se jobb,se rosszabb.)Én 8 éve vagyok itthon a gyerekekkel,és jól érzem magam,nem hülyültem el,sőt,sok új dolgot tanultam,nem kínszenvedés a háztartásbeliség.