Kisbaba mellett örüljek minden segítségnek? Túlreagálom?
5 hetes a lányom.
Mióta megszületett, vagy az anyám, vagy a nagyim, vagy a dédim itt vannak, de így félnapokat.
A dédimmel még nincs is baj, mert ő mondjuk reggel hoz reggelit, kávét, aztán azt megesszük, megisszuk együtt, beszélgetünk közben, ő addig babázik, amíg elkészülök, majd sétálva hazakísérjük, ha olyan az idő. Meg ő kb heti 3-szor jön.
Anyukám és a nagyim viszont ha jönnek, itt vannak egész nap.
A pici sokat alszik, én meg olyan vagyok, hogy szeretem a csendet, szeretek kicsit magamban lenni. De nem tudok, mert itt vannak, beszélgessünk, főzzünk, stb. Ez is zavar, hogy én hétköznap nagyon ritkán főztem korábban is, rendelni szeretek (Wolt, Netpincér). Ők meg nem, olyankor kapom a szájhúzogatást, hogy minek rendelek, hát itthon vagyok, ráérek főzni, meg segítenek...
A másik, hogy még a terhességem előtt lett felvéve hozzánk egy hölgy, aki heti kétszer kitakarít, megcsinálja a nagyobb dolgokat. Nekem ez hatalmas segítség volt már akkor is. Most is jár. Mindig, amikor jön, kapom a nagyimtól a szemforgatásokat, hogy miért egy idegen pakolja a dolgainkat, húzza át az ágyunkat és hogy ő is tudna segíteni ebben, ketten végeznénk hamar. Csakhogy én nem akarom, hogy a 67 éves nagyanyám húzza le nálunk az ágyneműt, vagy vasalja a ruháinkat, takarítsa a fürdőszobánkat...
Néha tényleg örülök, ha jönnek és tudok picit szusszanni, de bőven elég lenne mondjuk heti egyszer. Nem akarom megbántani őket, mert nagyon lelkesek az unoka miatt és tudom, hogy nem akarnak rosszat. De annyira eltérően gondolkozunk sok mindenről, hogy előbb, vagy utóbb biztosan konfliktus lesz. Panaszkodtam erről a legjobb barátnőmnek, ő azt mondta, hogy szerinte örüljek inkább, mert neki baba mellett semmi segítsége és az sokkal nehezebb... Tudom, hogy lehetne rosszabb is, de mikor már hallom, hogy megáll az egyik kocsi a ház előtt, legszívesebben magamra húznám a takarót és be sem engedném őket.
20-as, oké, de nálunk az ebéd kicsit tartalmasabb a krumplipürénél. Ez a gond, hogy itt sokan a saját életükből indulnak ki, és beleállnak a másikba, hogy mégis mi jogon élik úgy a saját életüket, ahogyan akarják. Neked a fasírt pürével tökéletes ebéd, én nem tudnám azt megenni. Nekem az ebéd három fogásból áll, magamnak meg nem fogok minden nap főzőcskézni, meg sütni itthon.
Számomra a napi szintű főzés hatalmas nyűg lenne, ahogyan az is, hogy hetente ágyat húzzak, mindent szépen átvasaljak, átgőzöljek. Nem szeretem csinálni ezeket a dolgokat. Dolgoztam és dolgozok is eleget azért, hogy megengedhessem magamnak azt a "luxust", hogy amit nem szeretek csinálni itthon, azt ne legyen muszáj.
Hat igy nem is csoda ha kimerulsz😏
Nemtudom mire vagy ilyen kenyes h neked nem felel meg a krumplipure🤣
En sem vasalok at mindent kepzeld..
Es foglalkozok a gyerekemmel is .. nem egesznap sikalok😄 csak van egy minimum igenyem arra h mi legyen megcsinalva 😊
És mit szeretnél ezért cserébe, tűzijátékos ünnepséget, vagy állófogadást?
Milyen komplexusaid vannak, hogy idegenek elismerésére vágysz? Nincsenek barátaid?
Megis kiirtad a kerdest🤷🏽♀️
Es nem viseled el ha valaki mashogy latja mint te
Miért, te elfogadod? Nem arról szólt a kérdésem, hogy szerinted (!) sütnöm, főznöm kéne itthon minden nap, vagy hogy milyen gáz már az, hogy jár hozzánk egy hölgy heti kétszer takarítani. Magadra vetted valamiért nagyon, biztosan frusztrált vagy, vagy valami komplexusod van, nem tudom. De őszintén, nem is érdekel.
Egyik kommentedben beszólsz, a másikban magadat fényezed... Tényleg idegen embereknek kell ezeket taglalnod? Nincs férjed, aki megbecsülje a munkádat otthon, ezért jössz ide beszólogatni másoknak? Ettől érzed magadat jobban? Szomorú.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!