Nem tudom, hogy mennyire valós a félelmem... tényleg milliószor nehezebb egy totyogóval, mint amikor még csak kúszik-mászik?

6,5 hónapos a kisfiam és odáig vagyok érte, meg vissza. Nála boldogabb babát nem láttam még, jókat játszunk együtt. De minél ügyesebb, annál jobban félek- a büszkeség mellett. Félek a naptól, amikor fel fog állni.

Úgy érzem, hogy nem fogok tudni rá megfelelően vigyázni és minden nap baleset fogja érni, mert béna szülő leszek.

Én alapjáraton elég figyelmetlen vagyok, de ha róla van szó, egész nap rajta tudnám tartani a szemem, de nem tudom, hogy ez elég lesz-e../szükséges-e

Talán egy gyerekkori trauma miatt van ez,

10 éves lehettem, amikor a húgomra vigyáztam*, aki még csak esett- kelt, járni nem tudott, de éppen akkor el kezdett szaladni és majdnem ráesett egy kis fűrészre, ami a szoba felújításakor hevert a szoba közepén.

Persze én le lettem kiabálva- de hogy miért, nem igazán értem...

nem én voltam a felelőtlen szülő.

Eddig bármikor totyogó babára vigyáztam motoszkált bennem a félelem, de nem tudtam, hogy emiatt... csak most jöttem rá.

Fűrész és hasonlók nem lesznek a földön természetesen, de mire kell még figyelni az első időkben, amik veszélyforrások lehetnek?

Szívem szerint én már a kiságy melletti részt kipárnáznám, hogy ha kimászna belőle, akkor puhára essen.. 😅

Ez már a széltől is óvás kategória? Mert a ló túloldalára sem szeretnék átesni...

* a felnőttek kimentek a szobából és mi ott maradtunk