Paromtol ennyi segitsegkeres realis lenne a baba mellett?

Jajj de nagy lesz az arcra esés és ezt minden bántás nélkül írom. Bocsánat, de a tapasztalat azt mutatja, hogy hiába tervezed el, majd a gyerek eldönti, hogy egyetért e vagy sem.

A férjem pl hiába menne át éjjel a babához, mert baba mezei egyszerűséggel éjjel őt nem fogadja el, csak nálam nyugszik meg. 🤷‍♀️

Úgy csináljatok mindent, ahogy nektek hármótoknak jó, más vélemenye nem fontos, ti vagytok a család.

Az tény, hogy nem kell ennyire előre tervezni és legyetek rugalmasak, mert minden változhat.

De! Nem írtad, hogy mit dolgozik a férjed. Nem biztos, hogy minden ember olyan marha fáradt munka után, hogy ne tudjon a babájával foglalkozni.

Akkor megértem ha nehéz fizikai vagy pszichikai munkát végez, de azért valljuk be, hogy nem mindenki dolgozik ilyen helyen.

Ha a férjed nem fáradt, nyugodtan rábízhatod a gyereket. Elvégre a gyereknevelés/főzés/háztartás se egy leányálom (én pl abban jobban elfáradtam, mint a munkahelyemen). Nem leszel rossz anya, csak mert te is pihensz egy kicsit. Ha nektek úgy jó, hogy a mama vigyáz rá sokat, akkor hajrá! Engedd neki, vidd hozzá, szokja meg piciként is hogy nála is lehet aludni (hidd el, később könnyebb lesz)

A szoptatáshoz nem tudok hozzászólni. Én szerettem volna szoptatni, de 2 hónap szenvedés után fel kellett adnom. Nem lett jobb az életünk a tápszertől, sőt! Sokkal nyugisabb volt a lányom ameddig szoptattam. De nálatok ez majd menet közben kiderül.

Érzed majd, hogy mikor álltok készen a munkára (te és a baba is). Én is visszamentem volna 1,5 éves korában dolgozni. Mindenki azzal jött, hogy egy valamirevaló anya 3 évig otthon marad a gyerekével és fél méterre se távolodik el tőle.

Hát nálam 2 éves korában betelt a pohár és dolgozni kezdtem. Bánom, hogy nem előbb, mert az a fél év alatt, amit ráhúzta a terveimre totál becsavarodtam. Depressziós lettem, élni se akartam... Csak mert meg akartam felelni a szomszéd Marikának, aki szerint sz*ranya az, aki vissza szeretne térni a munkahelyére. Megérte? Nem!

Amit előttem is írtak: ha már ennyi segítségeteket lesz, ne szégyeljétek igénybe venni. Ha a nagyszülők szeretnének az unokájukra vigyázni, tegyék meg, ti pedig szervezzetek minél több közös programot a férjeddel.

Egyrészt jo, ezeket eltervezed szépen, de úgyis kialakul, szóval ne éld bele magad, mert akkor meg kikészülsz, hogy miért nem úgy van.

Másrészt, ezek a dolgok rád és az apukája tartoznak, nemnis értem miért kell ezt így leadni bárkinek. Remélem megtanultad a leckét és ami nem másra tartozik, azt nem kell senki orrára kötni.

A munkával kapcsolatban is, majd te meg a férjed elődönti meddig leszel otthon , másnak meg semmi köze ehhez se.

Én a kényesebb kérdéseket kerülöm, nem szégyellem vagy ilyesmi de ha egyszer úgyis én döntök, nem kell nekem hegyibeszéd...

Anyósodtól nem az a vélemény a probléma, hogy szerinte az nem működik, hogy a férfi beszálljon a csecsemőgondozásba, hanem a stílus, ahogy előadta és a minősítések, amiket hozzáfűzött. Nyilván neki még egy teljesen más korszakból van tapasztalata, azt próbálja most kivetíteni, de már más világ van - amivel épp a fia révén is tisztában lehetne -, és az a minimum, hogy támogatja a közös terveiteket.

Az szerintem nem baj, ha végül nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztétek előre. A fontos az, hogy beszéltek róla, és vannak tervek. Ez jó jel arra nézve, hogy amikor majd változtatni kell valamin, vagy improvizálni, akkor is együtt fogtok dönteni.

Kérdező, az, hogy ti a pároddal hogyan osztjátok fel magatok közt a baba körüli teendőket, nagybetűs MAGÁNÜGY. Semmilyen rokonnak, ismerősnek, stb. nincs köze hozzá, joga beleszólni meg pláne nincs. Nem is kell az orrukra kötni!

Egyedül ti érzitek, nektek hogyan jó, illetve milyen a teherbírásotok. Tényleg jó előre beszélgetni róla a pároddal, ki, mit szeretne. Persze ezt később a valóság felülírhatja, de egy iránytűnek jó.

Jó, ha a párod munka után besegít, pelenkacserét, etetést, fürdetést simán tud ő is csinálni (már ha cumisüvegből is eszik baba, de hozzátáplálásnál már mindenképp). Annyi észrevételem van ehhez, hogy ezt azért a való élet felülírhatja kicsit. Ha például lesz egy - az elején - nagyon sírós, hasfájós babátok, akkor lehet, hogy te fogsz éppen etetni vagy pelenkát cserélni, hogy a párod el tudjon menni vacsorázni, vagy fürdeni. Aztán meg fordítva.

Éjszakázás is csak rátok tartozik, másra nem. Nekem az a véleményem, hogy nem mindegy, hogyan, és meddig kell éjszakázni. Ha csak durván 4-6 hétig, azt azért egyedül is ki lehet bírni. Jóval tovább nem. Az én babám, ha éjjel kelt, nem tudott visszaaludni, altatni kellett. Egy ébredésénél 50-60 perceket fent voltam, utána meg már nem tudtam belátható időn belül visszaaludni. 4 hónap után úgy éreztem, ha így megy tovább, a pszichiátrián végzem, élő halott lettem szó szerint. Most majdnem 8 hós a baba, és még mindig van olyan pár naponta, hogy 2 óránként kel éjjel. (4 hós korától nem eszik éjszaka, csak a cumit kell neki visszaadni.) A férjem rendszeresen kel hozzá, minden éjszaka. Hozzáteszem, itthonról dolgozik, és olyan laza munkája van, ami nem igényel teljes embert napközben. Tehát sok múlik a körülményeken.

Lefekvés előtti tápszerezéssel meg lehet próbálkozni. Nem biztos, hogy attól jobban alszik, de megér egy próbát.

Egyébként meg: az egész gyereknevelés a ti magánügyetek a pároddal. Tojd le magasról, ki mit mond, ki mit gondol. Csináljátok úgy, ahogyan nektek jó, és kész.

És javaslom, ha pár kedves rokon megmutatja a lelkületét azon keresztül, hogy kéretlenül megítél titek, soha többet ne osszatok meg velük mélységében és részleteiben semmit a gyereknevelési módszereitekről. Nekem is van hasonló kaliberű anyósom és sógornőm. Nem mondunk nekik semmit baba ügyben, és kész. Sógornőm pl. 6 hós korukig vasalgatta a lánya ruháit. Én tojok rá, csak addig vasaltam, amíg le nem száradt a lányom köldökcsonkja. Semmi baja a gyerekemnek. Mindenki úgy éljen, ahogyan tud-akar, a babájával együtt.