Mit csinálnátok Anyóssal babalátogatással kapcsolatban?

Hat kozolnem a férjemmel és anyóssal is, hogy miután kitoltam egy apró lyukon egy emberi lényt köszönöm nem tartok igényt a latogatokra. Majd ha berendezted az új életeteket, szólsz.

Amúgy pl mi egy hetig voltunk korhazba komplikációk miatt. Nekem jött anyukam és ő tényleg segítség volt, de en se vágytam volna olyanra, aki csak “segítség”. Joga van látni az unokáját de neked is jogod van pár hét nyugira. Semmiről nem fog lemaradni ha 3 héttel később látja. Egyébként a 80 éves nagyszüleim is meg tudtak azt csinálni kikor a nővérem szült hogy levonatoztak reggel és haza este. Ha ok meg tudtak oldani, bárki. Csak az nem aki nem akarja.

Azt gondolom, hogy a hosszútávú családi béke kedvéért mindkét oldalnak tudnia kellene ebben a, helyzetben kompromisszumot kötni. Megértelek téged is, hogy az első napokban nem akarsz senkit ott lábatlankodni, pláne, ha nem olyan szoros a kapcsolatotok, de megértem az anyósodat is, hiszen a férjek szülei általában mindig jobban mellőzve vannak, mint nagyszülők és ez nyilván fáj nekik.

Szóval azt eljátszani, hogy a te szüleid mehetnek egyből, anyósék meg majd 4-6 hét múlva láthatják először az unokájukat, szerintem kicsit drasztikus. Csak megalapozza majd a rossz viszonyt, és a férjednek is rosszul fog esni.

Azt mondanám, kössetek olyan kompromisszumot, hogy az első héten legyetek hármasban otthon, a második héten meg hadd jöjjön el segíteni anyós kb. 4 napra. Azt ki lehet bírni akkor is, ha okoskodik néha, de legalább nem mondhatja utána, hogy kizárjátok az unokája életéből, meg a férjednek sem mondhatja, hogy az ő szüleit mellőzitek.

nos, a férjeddel kezdd az egészet: drágám, nem tudom, mit tudsz az egész szülés-dologról. megcsinálni, kihordani még jó volt, elment, de megszülni, órákon át, ha nem egy napon át vajúdni, aztán kinyomni a picit.. fárasztó, fájdalmas volt. lehet reped/vágják a gátamat, ha így lesz, ülni se biztos hogy fogok tudni egy hétig mondjuk. ha meg császár, hát.. minden bajom is lesz. aztán ott van a baba. szegénykém épphogy kibújik, megannyi inger éri.. a fény, a hangok, zajok, emberek, megtanulni szopni, lehet fájni fog a hasa, lehet egész éjjel nem fog tudni aludni. mire megszokja valamennyire hogy kint van, már mehetünk is haza, ahol meg kell szoknia az új helyet, az ágyát, minket, egy napirendet kell kialakítanunk, meg kell tanulnunk megfogni őt, öltöztetni, pelenkázni. emellett valószínűleg nyűgösek, fáradtak leszünk. ne haragudj, de ehhez az egészhez nem hiányzik az, hogy mire a kórházból hazajöjjünk, itt legyen édesanyád. elhiszem, hogy segíteni szeretne, de nekünk kell kitapasztalni a dolgokat, hogy NEKÜNK mi jó, nem az, hogy SZERINTE mi lesz jó. ne haragudj, de nem szeretném 2 napos vajúdás, 2 napos kórházi ellátás után (ahol lehet a szobatársaim gyerekei miatt éjjel nem aludtunk) anyukádat is kerülgetni, mikor azt se tudom hol vagyok, mi bajom, annyi minden összejött. szívesen veszem ha segít amiben tud, de ezt megteheti később is, amikor már nem annyira nagyon új minden. legyél szíves partner lenni ebben velem, és megmondani neki, hogy ne jöjjön most. itt van a covid is.. ő vonatkozik, ahonnan kitudja mit hoz haza nekünk, a babának, akinek SEMMI immunrendszere.. ráadásul most már vannak picik is, akik elkapták. :( felhívjuk őt naponta, videochatelhetünk minden nap, megnézheti a fürdetést is, küldünk képet (amit nem posztolhat - ha így gondoljátok és amúgy hajlamos ilyesmire), stb. (amennyiben nem vagy ebben partner, és édesanyád nem hajlandó ezt megérteni és elfogadni, anyámékat fogom megkérni, hogy jöjjenek értünk a kórházba, náluk töltöm az első 3 hetet. (ezt pl. egy végső esetnek..., különösen ha anyós nem tudja, hol laknak pontosan anyudék))

anyósod részéről meg gusztustalannak tartom, hogy nem tartja tisztában a kérésedet.

Neked ideje a sarkadra állnod, különben szülés után is hallgathatod a sok "okos" tanácsot meg beszólogatást.

A férjednek meg ideje lenne melléd állni anyucival szemben.

Itt az a nagy kérdés, hogy a párod is hármasban akar-e lenni veletek, vagy ő inkább arra vágyik, hogy az anyja ott legyen, és ezzel tehermentesítse őt.

Ha ez utóbbiról van szó, az elég kínos. Szükséged lesz (vagy legalábbis lehet) segítségre az első napokban, akár fizikaira is. Ha az apuka nem akar gyereket ringatni, büfiztetni, pelenkázni, öltöztetni, az nagyon sok terhet jelenthet neked egyedül. Szóval muszáj egyezségre jutnotok. Nem lenne jó, ha az ifjú apa a harmadik napon panaszkodni kezdene a Mamának, amiért neki kell ezt, meg azt...

Viszont mivel a legtöbb anyuka a saját édesanyját szokta ilyenkor megkérni, hogy segítsen, azt talán könnyebben elfogadná az anyósod, hogy ne jöjjön, mert a te édesanyád lesz ott. Azt meg nem kell az orrára kötni, hogy hány napot és hány órában.