Aki az anyósával él, ott mennyit van az anyósnál a baba? Több órát, esetleg fél napot? Anyatejesek legfőképp, de írhat más is.

mi is együtt élünk, de a baba nálam van, a mi szobánkban vagy a gyerekszobában, én figyelek rá, én etetem, pelenkázom, altatom, fürdetem. anyósom néha bekukkant, mondjuk napi 2-3x, megkérdezi, evett-e, aludt-e, kicsit megdögönyözi és ennyi. ez kezdettől így van nálunk. viszont ha anyu jön látogatóba pár napra, ő szintén reggeltől estig a gyerek nyomában van, már rá is kellett szólnom, hogy sosem fog megtanulni mászni, ha állandóan ölben van, meg is sértődött anyu kicsit. az én babám is féléves múlt.

nehéz dió, mert biztosan sértődés lesz a vége. menjetek el ketten a babával sétálni, vagy etesd te, mielőtt ő nekiállna, vagy egyszerűen csukd be az ajtót, ha bent vagytok a szobátokban. ha ezekből nem jön le neki, mi a helyzet, mondjad meg neki nyugodtan és illedelmesen, hogy ez itt a te gyereked, egyszer ilyen pici és te is szeretnéd kiélvezni! köszönd meg a segítséget, mert biztosan sokszor jól jön, de értesd meg vele, hogy ez neked már kicsit sok. én ebben nem kérném a férjem segítségét, mert ez a kettőtök problémája (tiéd és anyósé).

és türelem!!!

Ha amúgy jófej és tuti nem rontja el nem gáz ha vele van:)

Mi is együtt élünk,olyan nekem mint a második anyukám, simán rábízom a lányom.Volt olyan amíg kisebb volt,hogy éjszaka ott aludt, lehetett 4-5 hónapos...áttoltam az ágyat, készítettem ki anyatejet ha kell, de nem kellett mert amúgy átaludta az éjszakákat már akkor...bármi baj volt ott voltunk 10-15m-re:)

Nem kell tőle félteni ha szereti és nem rontja el:))Fejsz le tejet, mert nem olyan kicsi már aztán elmehettek még egy 1-2-3 órás programra is:)

Szia, mi is anyóssal élünk, de a ház felső szintén, teljesen külön kialakított részen.Nálunk úgy van, hogy ha segítségre van szükségem akkor rátelefonálok és feljön. Ritka az hogy csak úgy feljön. Nekünk kezdetektől ez van, én már az elején burkoltan céloztam rá, hogy én nem vagyok a sógoronőm(ő mindig lepasszolja a gyereket). Megértette. Annak meg örül,ha megkérem hogy dolgom van vigyázzon a picurra. Szerintem finoman mondd meg neki, de az a baj, hogy úgyis sértődés lesz belőle ha olyan tipus.

Kitartás. Nekem anyum a kiborító,ő az aki mindent tud-neki ha szólok valamiért abból sértődés van( de annyira soha nem sértődik meg, hogy 2 nap mulva ismét ne halljam hogy mit kéne csinálnom :-))))

Mi úgy élünk együtt vele, hogy kb 5 méter választja el itt a két házat az udvaron. Na most elárulom: soha egy pillanatra nem adtam oda neki a fiamat és soha nem is fogom. NEM, és kész. Az én gyerekem, és mindig azt szoktam mondani, hogy attól még, hogy itt élünk egymás mellett mi egy külön család vagyunk, megvan a magunk élete és nem azért élünk itt, mert annyira szeretjük.

Mielőtt bárki elítelne fontos megjegyeznem: mi 20 négyzetméteren élünk, ő 120 négyzetméteren egyedül. A párom fizeti az összes számlát, mi vásárolunk be helyette is, mi váltjuk ki a gyógyszereit, mi tartjuk rendben a kertet, a párom hurcolja orvoshoz, de még a fodrászhoz is két hetente, mert ő nem száll buszra és boltba se megy. Persze érdekes, mert abban az egy-két hétben míg mi nyaralunk képes elmenni a boltba... Na mindegy szóval számtalanszor elmondta nekünk is, meg anyámnak is, hogy ő helyet cserél velünk szívesen, hogy leköltözik a kisházba mi meg felmegyünk a nagy házba. Elvégre ahhoz ez a 20 négyzetméter neki bőven elég lenne, hogy bámulja a tv-t, mert azt csinálja egész nap. Erre pár napja mikor párom mondta neki, hogy el kell költöznünk, mert nem férünk el, anyja teljesen kiakadt, felháborodottan közölte vele, hogy ő nem hajlandó ide leköltözni stb. Mindezt azok után, hogy kb 5 éve a párom tartja el MINDEN féle szempontból, mindent neki köszönhet. És nagy ívben szarik arra, hogy mi itt vagyunk 20 négyzetméteren hárman...

Bocs, muszály volt leírnom. Csalódott és dühös vagyok.