Békültetek ki szakítás után a párotokkal a gyerek miatt? A veszetnek hitt ügyből is? Hogy alakult azóta az életetek? Írnátok történeteket?

Én csak a szüleim történetét tudom, bár azt is csak homályosan, mert már mindkettő elmesélte, "hogy volt", de a két sztori sajnos közel sem fedi egymást. 13 voltam, amikor végleg elváltak, bár anyám szerint házasságuk első másfél éve volt boldog (no én akkor még képben sem voltam, mert van egy nővérem is). Apám külföldön dolgozott, így keveset volt itthon, de amikor igen, örökös viták voltak. Csukott ajtók mögött hallgattam esténként az ágyamban az ordítozást, és féltem. Mintha mi már aludtunk volna??Végső elköltözés előtt kb. 4 évvel képben volt egy másik nő (aki azóta a felesége). De utána "újra megpróbálták", anyám szerint csak miattam, mert hogy én még olyan kicsi voltam. Hááát, ez volt életük legrosszabb döntése. Senkinek nem kívánom a gyerekkoromat, amikor apámnál egyszer csak észrevettem a "másik nő" ruháit a szekrényben, nekem nem is szóltak, hogy összeköltöztek stb. stb. Rengeteg a seb az életemben emiatt, teljességgel csoda számomra, hogy felnőttként "kikupálódtam" (10 évem ráment), és normális családot tudtam alapítani. Így is nehéz, mert sokszor észre veszem magamon, hogy a gyermekeimmel szemben az otthoni "minta" jön elő bennem első reakcióként, de hála Istennek legalább észre veszem, és próbálok alakítani rajta.

Lehet, hogy mások jobban tudnak "együttműködni" a gyermekük érdekében, mint az én szüleim tették, de azt senki ne gondolja, hogy a gyerekek nem érzik, és tudják pontosan (csak maximum nem tudják megfogalmazni, főleg a kisebbek), hogy baj van a szülőkkel.

Azt a meghittséget, ami egy egészséges kapcsolatban megvan, senki nem tudja "produkálni" a gyerek(ek) kedvéért, még a legjobb színészek sem.

Én azt tudom javasolni, hogy CSAK akkor érdemes próbálkozni, ha magának a kapcsolatnak van esélye. Hiszen nem a gyermekért tartjuk fent a kapcsolatunkat, hanem a kapcsolatot önmagunkért tartjuk fent, és ennek a kapcsolatnak gyümölcse aztán a gyermek. Legalábbis jó esetben.

Bocs ha hosszú lettem, összefoglalva azt tudom mondani, hogy a gyereknek nem lesz attól jobb, ha civakodó szülei egy fedél alatt vannak egy látszatkapcsolatban, mintha letisztázott körülmények között szétválnak, és esetleg külön-külön új kapcsolatba lépnek.

Ha a kapcsolat megmenthető, akkor persze más, ha szeretnének a felek "dolgozni" rajta, de MINDKETTŐ (ha csak az egyik, akkor veszett fejsze...), akkor van értelme az újrakezdésnek.

Kívánom, hogy megtaláljátok a megoldást!

Minden jót Nektek és a kicsinek!