A gyerek idegrendszerevel van gond vagy én vagyok beteg ?

Hosszú lesz :

Van egy 13 hónapos kisfiam akit teljesen egyedül nevelek . Az édesapja lelépett amikor 6 hónapos terhes voltam ,azóta ránk se néz , de igazából ezt nem szeretném firtatni . A szüleim az ország másik felében élnek , úgyhogy abszolút nem tudnak segíteni . Legutóbb karácsonykor találkoztunk . Édesanyám amúgy is idős ,és beteg úgyhogy nem igazán szeretném terhelni a picivel .

Szerettem volna a picit , anno még az apuka is úgyhogy nem véletlen csúszott be ... 29 éves vagyok , és úgy érzem kieltem magam ,nem vágyam a bulikra, ismerkedésre stb .. Összegében imádok itthon lenni , és előre le szeretném szögezni hogy imádom a kisfiamat ,bármikor ,gondolkodás nélkül az életemet adnám érte..

Szóval, nem tudom eldönteni hogy velem van - e a gond , idegbeteg vagyok , bipoláris zavaros , indulatos , agresszív ,vagy egy szar anya ,avagy talán a gyereknek van valami idegrendszeri problémája ?!

Egyszerűen kikeszit , megöli az utolsó idegszalamat is . Azt sem igazán tudom eldönteni hogy buta -e , el -e Van maradva és azért nem teszi azt amit kellene . A nővérem gyerekei például 16 hónaposan folyékonyan beszéltek . Az én kisfiam 7 szót tud ,azokat is csak ritkán mondja ...

Ha kérdezem hogy a zebra ,télapó ,meg kb meg 3 másik dolog azt tudja. Feltekeri a radiátort , ( imitalja) felhúzza a redőnyt, főz, puszit ad ,integet ,papazik,tapsol , a fejét , a ciximet és az orromat felismeri .. de egyszerűen olyan abszurd dolgokat csinál egész nap hogy nem tudom eldönteni hogy fogyatékos -e .... Megpróbálok pár példát felsorolni . Ha sétálunk ,direkt az ellenkező irányba megy , mindent eldob ami a kezébe kerül , és egész nap azon van hogy mindent földhöz vágjon , össze törjön stb. És ezt direkt csinálja !!! Ha valamit nem kap meg ,hiszti rohamot kap. Ma példaul addig ordított amíg meg nem kapta a kulcscsomomat , és azt arra használta hogy fél méteres távolságról bele dobja a levesbe . Az egész fal tele van brokkolival. Naponta kb 3x kell felmosnom az egész lakást ymert mindig mindent kiönt , felborit stb...

Elszeretnem mondani egy átlagos napunkat : fel 8 és 8 közott felkel , azzal indít hogy 15 percig ugrál a fejemen , karmolja a mellemet ,húzza a hajamat . ( Ezt amúgy egész nap csinálja ) utána én vagyok a pacija ,játszunk kicsit az ágyban , puszilgatom , simogatom ,hagyom ebredezhi. Ezután felkelunk , kipelenkazom, megetetem , játszok vele ... Rengeteg játéka van ,de sajnos abszolút nem hajlandó velük játszani . Semmi és tényleg semmi nem köti le a figyelmet 2 percnél tovább . Már mindent kipróbáltam. Egyedül soha nem játszik ! Tehát délelőtt ,egész végig fogja a lábamat miközben mosogatok ,főzök , és intézem a teendőket. Megpróbálom bevonni a dolgokba hogy ne unatkozzon de ez is rettenetesen fárasztó ha ez az egész minden nap így zajlik le ... Délután sétálunk , bevasatolok ,utána 2 felé alszik fel órát . Ezután ismét teljesen kikeszit ,egészen 19 óráig amikor fürdés idő van . Evés közben mindent eldob , csak a fazekakkal hajlandó játszani ,azokat össze úti , a játékokkal csak az én jelenletekben foglalkozik , egész nap jön- megy , egyetlen egy nyugodt pillanata nincs.

Ezután 19 órakor megfurdetem , vacsora , és sajnos 21:30 általában nem hajlandó elaludni . Hiába fektetem le ( mellettem alszik ,úgyhogy nekem is le kell feküdni és szoptatom is ) egyszerűen nem alszik el . Ugrál az ágyban , ugrál a fejemen , tépi a hajamat , énekel. ,meg minden ilyenek...

Az a gond ,hogy egész nap nagyon jól bírom , mosolygok ,játszok , puszilgatom ,etetem ,végzem a dolgom ,de sajnos néha egyszeruen elpattan egy húr . Sokszor rakiabalok , sőt nagyon abszurd és rettenetesen szégyellem magam de van hogy rautok a fenekére. Ezt kb 1 hónapja kezdtem el . Annyira rosszul érzem magam ,utána mindig sírok ha már nem látja és úgy érzem egy szar anya vagyok . Néha már az is megfordult a fejemben hogy örökbe kellene adnom hogy normális családban noljon fel .

Ahogy említettem megkap mindent ,és nem csak materiális dolgokat ,hanem rengeteg szeretetet , törődést is és napközben is foglalkozok vele. De néha annyira elfáradok yes nem tudom mi üt belém ,de van hogy racsapok a fenekére . Ez annyira szörnyű M nem is igazán értem hogy van szívem megütni a saját gyerekemet , főleg egy egy evest. 😭

Ma tényleg nagyon rossz volt ,reggeltől estig, és nem vantottam ,nem kiabaltam rá . De este amikor már hulla faradt voltam ,épp mosogattam ,ő közben kiszóra a zsemle morzsat és szetkent egy banánt a földön. Ezek nem nagy dolgok ,de sajnos akkor ez volt az utolsó csepp a pohárban ,és 3x rautottem a fenekére . Azután hagytam pár percet megnyugodni, elmagyaráztam neki hogy nem szabad ezt csinálni ,de valószínűleg ugEem érti miért kapott. Ezután annyira fájt amit tettem hogy nem győztem puszilgatni..

Félek hogy valami maradandó lelki sérülése lesz ha rendszeresen raverek a fenekére ....

Teljesen kivagyok idegileg ,sokszor esténként sírok is és úgy érzem nincs kedvem felkelni ,mert nem akarom minden nap ezt végig csinálni ... Nem vagyok depresszios ,imádom az életet , meglátom mindenben a szépet és a picit is nagyon szeretem. Egyszerűen talán csak túlterhelt vagyok. Ez nem egy egyemberes feladat....

Amúgy a környezetem szerint is fortelmesen rossz a kisfiam ,és idézem : " egy pillanatra sem képes leállni "

És ez sajnos tényleg így van.

Köszönöm azoknak akik vegigolvastak. Mit gondoltok ? Velem van a baj ? Hogyan változtathatnek a helyzeten ? Nem szeretnék ilyen rossz anya lenni!