Hogyan kell jó anyának lenni?
11 hónapos lesz a lányom, sokat játszok vele, szeretem, új dolgokat mutatok neki, finomakat eszik, igény szerint alszik, eszik, napi 1-2x kimegyünk sétálni is. Amikor sír, reagálok rá. Én úgy gondolnám, hogy ez elég, viszont közben meg belül úgy érzem, hogy amíg megiszom a kávémat, ő meg hisztizik, mert nem elég neki a játék, meg mindig ki akar menni a szobából, én meg rászólok, hogy maradj már itt, nem hiszem el, akkor mindig túl türelmetlen vagyok, és megsértem a kis lelkét... És az sem segít, hogy az apa az első szava, amit már hetek óta mond. Most is mászott oda az apjához hogy apa apa apa, nagyon cuki hogy így szereti, és tudom, hogy mivel vele kevesebbet van, így nagyobb szenzáció is, viszont mégis úgy érzem, hogy tőle több szeretetet és kevesebb rászólást kap, és ezért biztos jobban szereti... Én kb egész nap csak rászólok, hogy ne egyen meg minden szöszt a földről, meg ne menjen már mindig ki a konyhába, stb stb... Szóval mintha az egész életünk egy cicaharc lenne. Tudom, ez minden gyereknél így van, és én meg túl érzékeny vagyok, de tökre nem így képzeltem el, hanem hogy talán engedi, hogy megöleljem néha, de azt se engedi, hanem kitör a kezemből...
Hát elég hosszúra sikeredett, szóval igazából az érdekelne, hogy szerintetek mivel lehet egészséges lelkű gyereket nevelni? Mitől gondolod azt, hogy te jó anya vagy?
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Áh, majd ha nagyobb lesz, és csak úgy spontán mondja, hogy szeretlek anya.... akkor jön el az önigazolás, csak nem lehetek olyan rossz anya 🙂
Nálunk ez kb. 3 éves korától van.
Pedig de sokat vitázunk, ellenkezek, tiltok, rászólok...
Szerintem csak annyi a titka, hogy törődni kell a gyerekekkel 😃
válasza: válasza: válasza:Nem jó(=tökéletes) anyának kell lenned, hanem csak elég jónak. A tökéletes anyaság, szülőségbe bele lehet őrülni, amire a gyereknek sincs szüksége. Neki egy válaszkész, érzelmileg elérhető szülőre van szüksége, aki tud határt szabni. A válaszkészség nem arról szól hogy a gyerek rabszolgája vagy. Ha hisztizik valamiért, azt is meg lehet mondani neki, hogy tudom, hogy csalódott/dühös/elkeseredett stb vagy (vagyis elismered az érzéseit), de ezért meg ezért nem lehet, de anya itt van és ha szeretnél idebújhatsz. Most még ezek sokat nem mondanak neki, de beépülnek és később könnyebbek lesznek ezek a fajta szituk.
A másik gondold át, hogy tényleg rá kell e szólni minden szösz miatt, mi történik ha beveszi a szájába? Lehet csak az én lányom ilyen de ő kiköpi ha kérem. Pl a macskával mindig együtt reggelizik és be-bevesz a szájába ehy egy száraztápszemet. De ha kérem kiköpi. Nem tiltom, mert felesleges.
Ezen kívül gondold át, hogy hogyan tudnád gyerekbiztosabbá tenni a lakást, ha pl kimegy a konyhába akkor ne kelljen utánamenned azonnal vagy rászólnod. Nekem ki ritkábban megy, de olyat szokott hogy nem jön hanem az adott helyiségben marad, ahol voltunk. Tudom, hogy baja nem lehet, kárt nem csinálhat, így majd jön vagy szól ha megunta.
Próbáld lazábban felfogni a dolgot. És olyan mint ölelés, ami szociális skill, kicsit később fejlődik ki. De attól még fontos vagy neki. Pontosabban te vagy neki a világ közepe. De most abban a korban van, amikor már mer dolgokat tőled függetlenül is csinálni, de azért mégse legyél olyan messze 🙈 nyugi, jól csinálod!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!