Jajj, mit csináljak a hisztis fiammal?! Már veszélyes önmagára nézve is!

nekünk amikor a 26 hónapos fiam földhözvágja magát és ordít, mert hisztis, akkor először rászólok, ha nem hallgat rám akkor fogom és átlépem. 1 pőerc és hallgatz, megunja....Ilyenkor feszegeti a határokat, hogy meddig mehet el.. ne engedj. hagyd ott és majd rájön, hogy nem ér vele semmit.

szólj rá hogy hagyja abba, ha nem segít vedd föl, üss rá kettőt a fenekére és mondd neki, hogy meg ne lássam többet ezt...

Az en anyukam meg anno hamar lerendezte ezt a hiszti-kerdest velunk. Amikor mar eleg nagyok voltunk ahhoz(1-2 evesek), hogy megprobalkoztunk a hisztizessel, egy pohar vizet a szemunk koze ontott...es egybol meghokkentunk ezen es abbahagytuk...legkozelebb mar csak a poharert kellett nyulnia anyunak es mar befejeztuk a hisztizest...ezutan mar csak mondta, hogy "na mindjart hozom a pohar vizet", stb....kesobb meg nem volt velunk semmi gond:-) mi sosem voltunk azok a gyerekek, akik hisztiznek a boltban, mert az anyja nem veszi meg nekik a csokit, vagy barmit...vagy azok a gyerekek akik hisztivel akarnak elerni dolgokat. Idoben kell elkapni a gyereket, mert megbolondulhatsz vele kesobb. Es ha belegondolsz ezzel nem bantalmazott minket...hisz ez csak viz...nem utott, vagy ilyenek. De hasznal, es az a baj mostanaban, hogy a szulok mar mindent megengednek a gyerekeknek, meg hangosan se mernek a gyerekhez szolni...Na de azert valahogy meg kell ertetni a gyerekkel, hogy mit lehet, mit nem. Sok szerencset!!:-)

se a verés, se a víz nem használ. csak tüneti dolog. miért? mert a ygerek nem tanulja meg kezelni az indulatát. dühös lesz, de nem fog hisztizni se mást, csak magában puffog, az meg nem túl egészséges. sztem ha csak lehet el kell terelni a figyemét, vagy valami olyan mesébe öltöztetni a dolgot, ami érdekes számára. én mindig így csinálom a kislányommal, aki 20 hónapos. nagyon kis önálló, makacs, de kevés hisztink van. mindig mindent elmondok neki, mit miért nem, miért igen, mit lejhet helyette stb. hisztinl rövidre zárom, nincs játszma, kecmec. ha nem tetszik neki, akkor így járt, de én nem hagyom soha ott, hogy sírjon, majd abbahagyja mert nagyon bele tudja magát lovallni. kicsit hagyom, 20-30 mp-t hátha meggondolja, ha nem visszamegyek hozzá, kedves halk hangon magyarázok neki, biztosítom felőle, hogy tudom, mi a baja, de akkor sem lehet, ezért meg ezért...és kínálok helyette alternatívát. vagy pl. ha nem akar öltözni, pelenkázni, akkor megmondom neki, hogy jó, nem kell, de akkor sajnos nem tudunk menni a boltba, se a játszóra. vagy ha bekakált, akkor mindig mondja ha mondom neki, ki kell cserélni, hogy nem! én meg mondom, de ki fogja csípni a feneked, és fájni fog... stb stb stb sorolhatom a végtelenségig. szóval mindent megbeszélek így vele, és az esetek nagy részében lehet rá jó szóval hatni.