Ahol baba születik, ott minden és mindenki más megszűnik létezni a családban?
A családban pár hónappal ezelőtt baba született, és azóta lényegében abból állnak a családi találkozók (nagyszülők, testvérek, esetleg dédik vagy más rokon, bár ez most a covidmiatt ritka), hogy mindenki a gyerekkel foglalkozik, ott kell állni király körül, ha a földön játszik, ott ülünk körülötte és "csodáljuk", ha esetleg alszik és nem lehet vele mit csinálni, az esetek 90%-ban is a baba a téma.
Nyilván nem a miénk a gyerek, így kb. mintha ott sem lennénk, ha megpróbálunk másról beszélni, két perc múlva átterelődik a téma úgyis a gyerekre, a szülők ki is akadnak, ha nem a gyerek a téma...
Ez normális? Meddig tart, hogy mindenki így rá van gyógyulva a babára..? Ne értsetek félre, tényleg aranyos még minden, csak már kicsit sok ez, hogy, mintha mi nem is léteznénk, mintha bármit csinálunk, senkit nem érdekelne, mi van velünk..
Főleg, hogy jön most a karácsony, nem tudom, van-e értelme így menni...
Ez teljesen normális, és ez nem fog változni sőt... Majd jön az első mászás, felül, Járás, első szavak, tud dobni, ugrani stb stb csinál majd ovis ajándékokat, versenyeket nyer stb stb stb
Tök normalis
Te hány éves vagy?
Normális. Én 16 voltam mikor a legfiatalabb unokatestvérem megszületett. Eszembe sem jutott amiatt pampogni,hogy ő lett a központ jó néhány évre.
Most születik az első dédunoka, ezért az az unokatesóm lett most érdekesebb,aki szülni fog. Kezdjek el hisztizni,hogy nem engem ugrálnak körül?
Pedig mi is szeretnénk babát, nem jött még össze, de tudok nekik örülni.
Kicsit szállj magadba,mi az igazi oka, hogy kiakaszt a helyzet?
Ez beteges.
Tuti nem mennék el.
Van gyerekem. Párom családjánál első baba volt ebből a generációból. Első karácsonykor fél éves volt. Persze mindig foglalkozott vele valaki, de attól mèg ugyan úgy dumáltunk, hülyültünk, nem mindenki a babát bámulta.
Vigyázz kérdező, rossz kategóriába írtál.
Megértem a problémádat. Egy családban mindenkire oda kell figyelni, idősre, fiatalra egyaránt, főleg ezekben a nehéz időkben.
Többet nem is merek leírni, mert még a végén nekem esik a komment szekció.
Úristen, túlgondoljátok az egészet...
Nyilván aranyos a gyerek, mi is babázunk, ha ott vagyunk, de azt már kicsit túlzásnak érzem, hogy órákon keresztül semmi más nem csinálunk, csak ülünk körülötte és nézzük meg róla beszélünk.
Azért felnőtt emberek vagyunk, történnek velünk dolgok, megy tovább az életünk. Most annak tényleg semmi értelme, hogy oda megyünk és a gyereket bámulja, tőlünk meg annyit nem kérdez meg semmi, mi van velünk.
A mértékkel érzem a problémát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!