Csak nekem ilyen borzalom a közlekedés a 2 éves kislányommal?

Az én lányom is ilyen, bár ő még csak 21 hónapos. 3 hete egy 15 perces út 45 percig tartott, ott feladtam, és kértem az anyukámat, hogy jöjjön értünk, mert nem tudok vele hazagyalogolni! Hisztizett, leült a járda közepén, menet közben húzni kellett, letérdelt,... Szépen szóltam, nem jött. Csúnyán szóltam, nem jött.

Közben 40 fok meleg volt, a szatyromban a megvásárolt hús és társai, ráadásul várom a második babánkat.

És akkor azt mondja a párom, miért nem megyek többször a kicsivel sétálni. Visszakérdeztem, hogy magánál van-e. Van udvarunk, egész nap kint van a gyerek, nem vagyok hajlandó a kötelezőeknél többet sétálni vele! Nézett rám furán. Mondtam, ha akar a kislánnyal sétálni, nosza rajta, áldásom rá! Azóta se indult el! :D

Szerintem ez valami életkori sajátosság lehet. Én mindenesetre csak akkor sétálok vele, ha muszáj. Pl. védőnő, orvosi rendelő, bank,...

Egészen addig, míg ki nem növi ezt.

Semmi nem használ, pedig már a vízzel lespriccelős technikát is kipróbáltam.

Szia! Mi 20 hónaposak vagyunk, de még mindig babakocsizunk ha sétálni akarunk, mert ha gyalog jönne soha nem érnénk oda sehova. (ez értelmes:-)

Ez teljesen normális szerintem ebben a korban. Nekem inkább az a furcsa, ha egy gyerek képes hosszú távon az anyuka mellett sétálni. Pár kisgyerekes anyuka él körülöttünk, és az ő babájuk is rohangálós!:-)

Nekem ikreim vannak,én az elején hámmal sétáltam.:))Nem érdekelt ki mit gondol,egyikük az egyik kezemet,másik a másikat fogta,de ha valamelyik kirántja magát és kirohan az útra,nem tudok utánaszaladni,mert a másikat fogom.Úgyh babahám,a vége a derekamhoz erősítve,így nem kellett rettegnem,h egy kocsi alatt végzik.Egyébként várandós mamáknak is hasznos,mert ők sem tudnak már olyan fürgén utánavágtatni,ráadásul a nagy rohanásban el is eshet,és kész a baj.

Úgy megszokták,h azon csodálkoztak,mikor már nem adtam rájuk.:)

A fiammal sem egyszerű a séta, de már egyre jobb. Ha nem próbálkozunk, akkor soha nem tanulják meg, hogy hogy kell közlekedni. Mi általában motorral megyünk, mert azzal nekünk egyszerűbb és nem is fárad el olyan gyorsan (persze én annál jobban, mert rohanhatok mellette :).

Ha gyalog megyünk, akkor nem nagyon akarja megfogni a kezünket, de már kezdi megtanulni, hogy ha át kell menni az úttesten akkor muszáj, akárhogy hisztizik is. Nem könnyű, de pl. tegnap ő már egy hosszú szakaszon úgy jött haza hogy magától fogta végig a kezem.

Szóval szerintem csak türelem kérdése és megtanulják.

Pedig az én fiam nagyon eleven, de ettől még nem hiperaktív.