A ház fut, a babát folyamatosan fogni vagy szórakoztatni kell. Ennyire ügyetlen lennék?

Vannak ilyen babák, ahogy nő majd változik ez valòszínűleg nem is sokára, ki kell bírni. Valószínűleg ilyen esetben én is inkább magamra kötném aztán gyerünk.

A férjed jó pofa. Cseréljetek 1-2 napra reggeltől estig, mindjárt másként fogja látni.

Az én pici lányom is ilyen volt, már nagyobb de még mindig igényli hogy valaki legyen a szobában amikor játszik. Közlekedik a lakásban már, kedvenc korszakom de figyelem szempontjából kihívás persze :) .

Csak neki főzök főzőgéppel, magunknak a délelőtti sétán vesszük az ebédet vagy rendeljük.Ha már ehet majd a mi ebédünkből akkor tervezem hogy néha este főznék nagyobb adagot vagy félig géppel/sütőben. Az aggódást már elengedtem, Apás séták alatt porszívózok,úgy készülök hogy lehet hogy két éves koráig ilyen lesz a házimunka szervezése, megoldjuk és igyekszünk a szép és vissza nem térő pillanatokra koncentrálni stresszelés, aggódás helyett.

Anyukám, Férjem látják mi hogy megy itthon és nagyon sokat segítenek illetve kiveszik a részüket. Anyósom a férjedhez hasonló megjegyzéseket tesz, én emiatt nem is beszélgetek már vele, elég intenzívek a napjaim és nem hiányzik hogy pluszban stresszeljen. Ha több időt töltene egyhuzamban a Picivel látná szerintem hogy többemberes baba. Férjednek is érdemes lenne kipróbálnia hogy lássa akár egy órára bízd rá amíg nem vagy otthon.

Az én lànyom is borzasztóan sírós volt, egészen fél éves koráig, akkor mintha elvágták volna, egyik napról a másikra abbahagyta. Nehèzsèg volt az is hogy nem tudtam segítséget kérni, mert mindenkitől üvöltött, csak az én kezemben volt el. Hála az égnek ő jól aludt, úgyhogy a takarítást meg tudtam oldani. Főzés lehetetlen volt, így hétköznap a helyi suliból, menzáról hordtuk az ebédet, hétvégén meg vagy a mamák főztek, vagy beiktattam valahogy úgy, hogy időben is, üvöltés nèlkül is, kész legyen az ebéd. Volt, hogy én is hagytam percekig sírni, mert nem tudtam kettészakadni, bármennyire jó lett volna.

Ha van lehetőséged rá, próbáljatok meg ti is menüzni valahogy.

A hordozásról ne tegyél le, én semmit nem tudnék csinálni, ífy meg mindent tudok.

4 hónapost lassan hátra is lehet kötni.

Egy meitai talán jobb lenne, legjobb ha hordozási tanácsadás után, alapján választanád.

Vannak ilyen babák, nem csinálod rosszul, csak azért azt nagyon rossz megélni ha semmit nem birsz tőlül haladni.

Nekem a lányom volt olyan, hogy hordozva is csak séta közben volt el, folyton foglalkoztatni kellett. De ő legalább nappal jól aludt az ágyban. Az újszülött kisfiam nem hagyja magát sem letenni sem magára hagyni, viszont ölben vagy hordozva teljesen nyugton van.

Ez van.

Hát vannak ilyen babák. Az enyém is ilyen volt. Akkor takarítottam mikor a férjem itthon volt, a kaját rendeltem. Nekem a hordozást nem szerette, csak azt ha kézben tartottam.

Már másfél éves valamennyire már könnyebb, de még mindig igényli, a szórakoztatást. Gyors kaját azért már lehet csinálni mellette, meg takarítani is, de mondjuk egy töltöttkáposztát csak akkor tudnék ha alszik.

Én már beletörődtem,hogy ő nem az a tipikus nyugodt magába játszós gyerek.

Nekem az első baba volt ilyen. Sajnos neki letapadt az izma a hordozástól.

A kicsi 14 hetes. Ritkán van kézben, sajnos nem bírja a gerincem. Beszélek hozzá,játszunk és a játszószőnyeg alatt is eljátszik sokáig.

Ha a konyhában vagyok belerakom a ringatószékbe ott kb. fél órát elvan. Olyan tempóban csinálom a dolgokat ahogy tudom. Ha este van ebéd akkor este van. A nagynak mire jön a suliból összeütök valami gyorsat mindig. A párom sokat segít amikor hazajön. Nélküle biztos nem lenne időm egy csomó mindenre. Itt a párodnak mell igenis besegítenie ha tetszik ha nem.

Ne hasonlítsd magad más anyákhoz a rokonságból. Minden gyermek, szülő, és élethelyzet más. Lehet, hogy a sógornőd sem tudna mindent úgy csinálni, ahogyan most, ha a te babád lenne nála. Jó lenne, ha ezt a férjed is megértené, és nem keltene bűntudatot benned. Anyának lenni anélkül is elég nehéz!

Az első, durván 2,5 hónapban én sem tudtam szinte semmit csinálni a lányom mellett. Az mentett meg, hogy anyukám segített, és a főtt ételt is ő hordta. Az én babám sem volt el magában, csak üvöltött. Úgy 3 hónapos korától már tudom, hogy körülbelül háromszor alszik napközben. Illetve a cumi megnyugtatja, a játszószőnyegen nagyon jól elvan. Vagy készítek neki egy zugot, ahová pakolok köré simán én plüss állatokat, játékokat. Elnézegeti őket, elmatat velük, közben cumizgat. Vagy ha nyűgös, a pihenőszékben is elvan kis időre (van rezgő funkciója). Nekünk ez még nem vált be annyira, mert még nem ül, de mások az Adamo hintára is esküsznek, ha abban van a baba, "mindent" meg tudnak mellette csinálni. - De visszatérve, én most már tudok takarítani, olvasni, körmöt lakkozni, egyszerűbb ételeket megfőzni, stb. mellette. Úgy, hogy bizonyos dolgok részletekben vannak meg csak. És nem kedvem szerint csinálom ezeket, hanem mindig hozzá idomulva.

A férjed elég bunkó, én elbeszélgetnék vele a helyedben.

Szervezd át a napod és vond be jobban a férjed.

Én is inkább akkor csináltam mindent mikor itthon volt a férjem és ő vigyázott a kicsire. Két óra alatt simán rendbe lehet vágni a házat-lakást ha nincs elhanyagolva. De nem is kell egyszerre.

Főzz akkor mikor haza ér a munkából és többet, így elég három naponta főzni, néha lehet rendelni is és a hideg kaja is elmegy egyszer egyszer.

Ne stresszelj rá mert azzal ártasz mindenkinek.

Én volt, hogy részletekben főztem. Elkezdtem reggel és volt, hogy csak kettőre lettem kész. Mindig amikor lehetett a kicsitol részmunkákat csináltam meg. És egyszerű dolgokat csináltam, egy egy leves vagy főzelék nem sokbol tart.