Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » 1 éves kislányom nem játszik...

1 éves kislányom nem játszik egyedül, másnál is van ez így? Elmúlik ez az össze vagyunk nőve sztori?

Figyelt kérdés

Ritka pillanatában 15-20 percig elvan, de bizony a legtöbbször igényli, hogy akár csak ott üljek mellette. Olyankor néha odajön, rám mászik, nyöszörög. Ha pl. ebédelek, vagy neki készítek ebédet, vagy bármit tevékenykedek a konyhában, egyből sír, és jön és rángatja a nacimat. A konyhánk a nappalival egyben van, tehát lát, beszélek is hozzá, és mégis sír, nem hiszem, hogy szeparációs szorongásról lenne szó.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem játszok vele egyáltalán, de muszáj neki egyedül is ellenie bizonyos ideig. Mondjuk nálunk ez mindig is probléma volt, mindig le kellett kötni, de sosem volt az, hogy állandóan együtt voltunk, volt, hogy hagytam nyöszörögni és feltalálta magát.

Elkéstem már a probléma megoldásával?

Most talán arra sem foghatom, hogy anyás, bár kétséget kizáróan nagyon-nagyon az, mert egyik este az apjával volt, és ugyanezt csinálta vele is.


2010. aug. 11. 16:07
1 2
 11/13 A kérdező kommentje:
Igen, nálunk is első baba, első unoka, az egyik nagyszülő részéről. Bizonyos fokig nyilván a gyermek irányítja az életünket, de nem szabad azért hagyni, hogy a fejünkre nőjön. Az én kislányom is nyitott, barátkozós, mindenkire mosolyog, imádja a gyerekeket, de bizony hamar megtanulják, hogy a nyüszögéssel, sírással mi mindent el tudnak érni. És a nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. És ez nem azt jelenti, hogy egész nap nem foglalkozom vele, de az inkább elrontás, elkényeztetés lenne, ha folyton mellette ülnék és figyelném hogy játszik. Mi lesz ha jön a kistesó? Akkor lennék bajban, mert ahhoz szoktattam, hogy ott ülök mellette. Egy ismerősöm így járt és félt, hogy mi lesz, ha megszületik a kistesó, mert a nagyobbikat a wc-re is magával vitte és a tesó születéséig együtt mostak, teregettek, főztek. Azóta nem tudom mi van velük, de megszületett a kistesó is.
2010. aug. 12. 20:43
 12/13 anonim ***** válasza:

Teljesen egyetértek Veled, szerintem jól csinálod!

Én is ugyanígy látom a dolgokat és nem érzem, hogy emiatt rossz anya lennék, s azt sem, hogy a gyerekem érzelmileg kevesebbet kapna tőlem.

Annak idején édesapám mondta nekem amikor a lázadó korszakomat éltem: "Bántalak, mert szeretlek."- utána értettem csak meg. Szerintem nem az a jó szülő, aki mindent ráhagy a gyerekre és mindent megad neki, amire kinyitja a száját, hanem aki neveli is és formálja is. És lehet, hogy néha bántásnak veszi a gyerek, de később jön rá arra, érte tették, amit tettek.

Ezt csak azért írtam le, mert igaz, hogy még csak babákról beszélünk, de már ők is hihetetlen rafináltak tudnak ám lenni, s ezt kezelnünk kell.

De biztos van, aki úgy látja, engem is rosszul neveltek, ha így gondolkodom.

Tanárként viszont számtalanszor beigazolódni láttam az élméletemet. Tudom kiből mi lett, milyen szülői magatartással...

2010. aug. 14. 11:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 A kérdező kommentje:
Köszi a válaszokat. Pont ez a gondolat van az én fejemben is, mint az utolsó válaszolónak. Hamar rájönnek ki a gyenge láncszem a családban, kinél mit érhetnek el, és nem jó, ha a szülő első nyikkanásra ugrik. Én pl. hallom, hogy felébredt, de soha nem rohanok be hozzá, ha már ő "szól" csak akkor megyek érte. Szerintem ez később türelmetlenségben fog náluk jelentkezni, ha most is mindenre azonnal reagálunk és lessük minden kívánságukat.
2010. aug. 24. 13:09
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!